Apai dédszüleim Délvidékről költöztek fel Budapest határába, Ercsibe, ott gazdálkodtak és emelkedtek középparaszti sorba. Édesanyám Budapesten született, az ő felmenői között németeket és lengyeleket is találunk, akik különböző házasságok révén magyarosodtak el. Írta: Boros Károly Fotó: T. Szántó György– Édesanyja szülei mivel foglalkoztak? – Vendéglősök voltak, fénykorukban övék volt a budapesti Rákóczi úton a Rókus kórházzal szemben a Bástya étterem, most Mozaik a neve. A harmincas évek gazdasági világválságában elszegényedtek. Családom két ága, úgy gondolom, jól leképezi azt a sokféleséget, ami a magyar társadalomra annyira jellemző. Apám családja szép lassan emelkedett. A háború utáni hadifogságból hazatérő édesapám már Budapesten helyezkedett el, és 1949-ben egy tánciskolában ismerkedett meg anyámmal. Ők a gyermekeiket, engem és két évvel fiatalabb Gergely öcsémet, aki zenész és zeneszerző, már egyetemre szánták. Mondhatni, hogy egész életüket ennek a célnak rendelték alá. Hiszek abban, hogy az a sokféleség, amit a családdal kapcsolatban említettem, és ami minden magyar emberben ott van, összeadódik, és erővé válik.
Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált? A foci miatt abbahagytam a tőrvívást, amely koromhoz képest nagyon jól ment a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár felügyelete mellett. Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult? A becsületes, szorgalmas és szívós küzdés, a csalódások emelt fővel való elviselése, a másik ember tisztelete, szeretete és mindenekelőtt a család összetartásának fontossága, még akkor is, ha mai világunk és benne mi, emberek mindent elkövetünk, hogy a társadalom legkisebb sejtje folyamatos sérüléseket szenvedjen. Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek? András fiam és Anna lányom éljék becsületesen életüket, álljanak ki a felvállalt értékek mellett, munkájukkal nagy kitartással, magas színvonalon folyamatosan javítsák közvetlen környezetük, és a tágabb horizontú világ minőségét. Leginkább pedig próbálják meg összetartani és gyarapítani a családot, amellyel kapcsolatban nem mindig mutattunk számukra jó példát.
Ezt már a felvétel idején is tapasztaltuk, s annyira érdekesnek tartottam, hogy éppen ezért ekkor indítottuk el a kamerát. Azokat a hibákat, amelyekre Ön céloz, természetesen a filmesek igyekeznek kikerülni, hiszen ez esetben fennáll az esélye, hogy a néző erre emlékszik majd a filmből. Történelmi filmek kormánymegrendelésre Mit szól a kormány tervéhez, hogy Mátyás királyról és Bethlen Istvánról készíttetnek filmet? Ön melyikükről készítene filmet? Esetleg megbízták már valamelyikkel? (blaaa) Koltay Gábor: Csak üdvözölni tudom, mint filmes és mint magyar állampolgár is, azt a tervet, hogy a kormány szeretne minden évben egy jelentős nagy, viszonylag gazdag kiállítású történelmi filmet készíttetni, és emellett más, remélhetőleg nagy közönségérdeklődésre számot tartó filmet finanszírozni. Mivel évtizedek óta nem készültek ilyen filmek, ezért rendkívüli a lemaradásunk, pl. más európai országokhoz képest, holott történelmünk nagyon sok, értékes és felemelően szép időszakát, eseményét, személyiségének életútját kellett volna filmen feldolgozni.
Könyvtárunkban található művei: Adjátok vissza a hegyeimet! : Koltay Gábor filmje Wass Albertről Benkó Dixieland Band story István, a király Szász Endre Szép volt fiúk... : egy (majdnem végleg) betiltott film története Szörényi, Bródy: az első 15 év Verebes, a mágus HÍRLEVÉLKatalógus útmutatóHelytörténeti archívum Kövess minket Elismeréseink Könyvajánló Partnereink Nyitvatartás hétfő: zárva kedd: 8:00 - 16:00 szerda: 13:30 - 18:00 csütörtök: 13:30 - 18:00 péntek: 8:00 - 16:00 minden páros hét szombatján: 8:00 - 12:00 76 / 461 - 429 További elérhetőségek Olvasói állapot Belépés Partnereink
(Richelieu) Koltay Gábor: Úgy gondolom, hogy a kérdező téved, nem ismeri a látogatottsági adatokat, hiszen minden, általam készített játékfilm a legnézettebb filmek közé tartozik, tehát nagyon sokan látták a mozikban, illetve még többen a televíziós sugárzások alkalmával. Más kérdés, ha a kérdező esetleg arra gondol, hogy személy szerint ő maga nehezen tudja filmjeimet végignézni. Ez esetben nincs mit mondanom, és csak sajnálni tudom, ha a kérdező személyében egy nézőt elveszítettem. Szerencsére azonban túlnyomó többségében olyanok élnek ebben az országban, akiknek egy-egy filmem megtekintése örömet okoz. Ön folyamatosan a közönséggel igazolja vissza, hogy van értelme annak, amit csinál. Ebből azt veszem ki, hogy Önnek nem célja a művészeti nevelés, csupán a hazai nézők nem túl magas esztétikai és művészeti igényeit kívánja kielégíteni. (chachumicha) Koltay Gábor: Nem túl elegáns dolog ennyire lenézni a magyar közönséget, honfitársait. Miből gondolja, hogy Ön az igazság bajnoka és Ön, illetve az Ön ízlése az egyetlen követendő norma, magatartás?
Ez a képességünk tudatosan le van gyengítve, következésképp olyanok vagyunk, amit most is látunk, a nemzet nem egységes, nem tudja kifejezni az akaratát, még az egész nemzet életére kiható alapvető kérdésekben sem. Csak megtörténnek velünk a dolgok. Ennek megváltoztatásához nemcsak filmek és tévés műsorfolyamok sokaságára lenne szükség, hanem teljesen új művelődéspolitikai gondolkodásra, sőt egy olyan sokoldalú nemzetépítésre, amilyenre egyébként a két háború között már volt sikeres példa. – Melyik filmjére a legbüszkébb? – Mindegyiket szeretem, mert az enyémek. De a legbüszkébb a családomra vagyok, 29 éves jogász-tanársegéd András fiamra és 18 éves gimnazista Anna lányomra. Nemkülönben feleségemre, Somlai Zsuzsannára, akinek nagyon sokat köszönhetek, s aki nemcsak az életben, hanem a munkámban is türelmes és alkotó társam.
Az akkor felnövő nemzedékek tagjai, akik most milliószámra élünk Magyarországon, mind ilyen kisebb-nagyobb tiltások, tájékozatlanságok, zavarok közepette cseperedtek. Hát innen ered az én történelem iránti érdeklődésem. – Hogyan jött ehhez a filmes érdeklődés? – Pontosan emlékszem, egy kalandfilmről hazafelé sétálva fogant meg bennem a gondolat, hogy filmrendező akarok lenni. Ennek a filmnek az érzelmes befejező jelenetén a nézők elsírták magukat, és én úgy éreztem, óriási dolog lehet filmet készíteni, ami csak egy kitalált, eljátszott történet celluloidszalagon, mégis hat az emberekre. Tizenhat éves koromban már határozottan tudtam, hogy ezt a pályát akarom járni. Ebből otthon, ha nem is nagy patália, de komoly ijedség lett, mert a szülők úgy érezték, hogy ez keserves pálya, mindenképpen valami rendes foglalkozást kellene inkább választanom, s ha az meglesz, nem bánják, szerezhetek rendezői diplomát is. A korai Jancsó-, Kósa-, Gál István-filmek, mondjuk a Szegénylegények, a Tízezer nap, a Sodrásban elemi hatással voltak rám, mint ahogy az akkori gimnazista, egyetemista fiatalság nagy részére.
Szintén ő vezeti a Merlin Színház színitanodáját. 2003-tól 2008. június 30-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. A Nemzeti igazgatása után Szombathelyen megalapítja a Weöres Sándor Színházat. Lánya: Jordán Adél a Budapesti Katona József Színház tagja. Koltay Gábor Koltay György és Pantol Ágnes gyermekeként született. Főiskolai tanulmányait a BME Építőmérnöki Karán végezte 1969–1974 között. Ezután 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt. 1974-ben a Népszava gyakornoka volt. 1979–1981 között a Magyar Televízió, 1981–1986 között a Mafilm rendezője. 1986–tól a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok (1990–től Szabad Tér Színház) igazgatója volt. 1987-ben létrehozta a Szabad Tér Kiadót, melynek igazgatója. 2011. április 1-jétől a József Attila Színház megbízott ügyvezető igazgatója. Szerződése határozott időre szólt, 2011. július 31-én járt volna le, azonban Tarlós István visszavonta az igazgatóval kötött szerződést. Legutóbb a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói posztjára pályázott.