A magvak teljes csíraképességüket 3-6 hónapos utóérleléssel érik el. Ennyi idő telik el lényegében Afrikában az esős időszak megérkeztéig. A tok szélén duzzadó sejtek vannak, amelyek a termés felnyitását csak nedves körülmények között teszik lehetővé. Környezeti igényeKifejezetten melegigényes növény, a magok csírázása 10 °C alatt megáll. A hidegre érzékenyen reagál, magas víztartalma miatt fagypont körüli hőmérsékleten elfagy. Fejlődése hűvös, borús napokon megakad. 25-30 °C-on napsütésben érzi jól magát. A fény a levelek fejlődését nem befolyásolja, de a virágok csak napfényen nyílnak ki és termékenyülnek meg. A vegetatív zöld részek fény iránti közömbössége miatt egyes országokban hajtatásával is legigényessége fokozott vízigényességgel párosul. A szárazságot szukkulens felépítése miatt elég sokáig elviseli, sőt magot is érlel, de zöldtömege csökken és a levelek zöld színe zöldesbarnára változik. Hasonló színváltozás és növekedéslassulás tapasztalható hosszan tartó hűvös idő hatására is.
Egy-egy alkalommal a kiadott műtrágya mennyisége ne haladja meg az 5 g/m2 hatóanyag-mennyiséget. A műtrágyázást - hogy a lombozatot ne perzselje meg - minden esetben alapos öntözés köedéseAz új-zélandi spenót fiatal hajtásvégeit fogyasztjuk, amelyek lecsípésével újabb hajtások képzésére serkentjük a növényt. Szedése akkor kezdhető, ha a hajtások hosszúsága eléri a 40 cm-t. Ez a tavaszi vetések esetében június második felére esik, a vetést követően kb. az 50-70. napra. A szedések 10-14 naponként ismételhetők, de hűvös időjárás esetén a hajtások kifejlődése lassabban megy végbe, ilyenkor akár három hét is eltelik a következő betakarításig. A hajtások visszacsípésével a növényt egyre erősebb elágazásra kényszerítjük, ami következtében egyre nagyobb terméstömeget fog ké új-zélandi spenót szereti a meleget, és nagyon fagyérzékeny. Ezért már szeptembertől lényegesen kevesebb termést ad, mint a nyári hónapokban, a szeptember végén, október elején jelentkező első fagyok hatására pedig kipusztul.
Az új-zélandi spenót kifejezetten szereti a napsütéses meleg nyarakat, és a rendszeres locsolást hatalmas levélkoronával hálálja meg. A "hagyományos" spenót vagy más néven paraj (Spinacia oleracea) a tavaszi kert egyik kedvence. Fogyasztható frissen, salátában, remek alapanyaga zöld smoothieknak és persze, készíthető belőle főzelék is. A spenót viszonylag egyszerűen nevelhető zöldség. Ősszel vagy kora tavasszal kell elvetni a magjait és májusban-júniusban ontja a leveleit. Ugyanakkor a spenót nem bírja a hideg teleket és a rekkenő hőséget sem, felvirágzik. Ellentétben az évelő sóskával, csak rendszeres magvetéssel tartható a kertben. Elméletileg augusztus és október között őszi vagy késő őszi betakarításra ismét vethető a spenót. A nagymamámnak mindig volt őszi spenótja is, nekünk viszont az elmúlt években a nyárvégi vetés nem hozott értékelhető eredményt. Viszont, amikor a kiskertből eltűnik a "hagyományos" spenót, kihajt az új-zélandi spenót és így egészen a fagyokig szedhető. Új-zélandi spenót – Fotó: Kucsera Éva Mit kell tudni az új-zélandi spenótról?