Nem véletlenül kapta meg 2019-ben a legjobb filmért járó Oscar-díjat. Mit tanulhatunk az Zöld könyv – Útmutató az élethez c. filmből? Természetesen maga az egész film egy tanmese arról, ami Amerika volt, és ami néha még sajnos ma is. Egy szeletkét kaptunk a 60-as évek Amerikájából, ahol még gyerekcipőben járt a tolerancia. Az pedig, hogy igaz történet, rámutat arra, hogy mindig is létezett egy híd a "két világ" között, csak nem mindenki volt hajlandó fellépni rá. Persze láttunk már erre hasonló példát, mint amilyen az Életrevalók, ami szintén igaz történet. Igazán értékelendő – és egyúttal sokkoló – ahogy a filmben bemutatják a képmutatás jelenségét. Gondoljunk csak bele: a gazdag művészetkedvelők meghívnak a déli államokba – ami nem az elfogadásról híres – egy színesbőrű zongoraművészt, hogy koncertezzen, de egy asztalnál már nem ennének vele. Kissé szájbarágósan így hangozhat a tanulság: az előítélet rossz és több megértésre lenne szükség. Nemcsak empátiára, hanem tényszerűen egymás megismerésére is.
Ez viszont nem feltétlenül csak a film, vagy a készítők hibája. A Zöld könyv főszereplője Hantás Tony Vallelonga, a sudribunkó, enyhén rasszista olasz-amerikai kidobó (Viggo Mortensen), akit jó néhányszor megpróbált már elcsábítani a rossz oldal, de ő megmarad kisebb csínytevéseknél, hantázásoknál. Ezért nehezebben is tud kenyeret tenni az asztalra, úgyhogy kénytelen plusz munkákat elvállalni. Így jön be a képbe egy sofőrmeló, melynek keretében Don Shirley-t, az afroamerikai zongoristát (Mahershala Ali) kell turnéztatni néhány déli államban. Mivel a történet a 60-as évek elején játszódik, ezért még meglehetősen erőteljes a faji megkülönböztetés - főleg délen. Tony kap is egy kis zöld színű kiadványt, melyben fel van jegyezve, hogy a feketék hol szállhatnak meg és hol étkezhetnek - a legtöbb helyen ez ugyanis akkoriban még tilos volt számukra. Arra is hamar fény derül, hogy Shirley miért választotta ezt az egyszerű és modortalan embert sofőr gyanánt: nem véletlenül turnézik délen, példát akar statuálni és utat mutatni (mint később kiderül, leginkább saját magának), ehhez pedig szüksége van egy határozott fellépésű emberre, aki el tud intézni ezt-azt.
Hiába járunk ugyanis a hatvanas években, a déli államokban egy afroamerikai személy még mindig (csak) szegregációra, rasszizmusra és erőszakra számíthat. Olyan sofőrt keres tehát, aki nemcsak vezet, hanem gondoskodik arról, hogy eljusson mindegyik fellépésre. Meg arról is, hogy mindenhol Steinway zongora legyen, ne pedig olyan, amelyet "csak a bokszosoknak dobnak oda". Tony vállalja a feladatot, mert hát rajta aztán nem fog ki az ilyesmi, ezzel pedig kezdetét veszi a világ – mondhatni – két legkülönbözőbb emberének kalandja. Egy olyan utazás, amely során szép lassan mindketten rájönnek, hogy sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint gondolták. A cselekmény ismertetése után könnyedén ki lehet jelenteni, amit mindenki kijelentett: ezt a történetet már láttuk! És az a címe, hogy Miss Daisy sofőrje (Driving Miss Daisy, 1989). Vagy ha kicsit távolabbról szemléljük, akkor az, hogy Életrevalók (Intouchables, 2011). Igen, miután elolvastam, miről szól a Zöld könyv, én is ezt gondoltam, de miközben néztem, ez a tény még csak eszembe sem jutott.
A Tony Vallelonga fiának visszaemlékezései, illetve édesapjával készített interjúi alapján készült forgatókönyv ugyanis olyannyira kifogástalan dinamikát teremt, hogy az embernek felocsúdni sincs ideje. De nem csak a dinamika kiváló! Mivel valóban százszámra láttunk már olyan történeteket, hogy a karót nyelt, a világot tisztes és elegáns távolságtartással szemlélő "gazdag" és a szotyihéjat köpködő, a lopástól sem visszariadó, egyszerű "szegény" ember megváltoztatják egymás világlátását, személyiségét és életét, ahogyan olyanokat is, amelyek a feketék és a fehérek cseppet sem konfliktusmentes viszonyát mutatják be, kellett valamiféle csavar. Ez a csavar a Zöld könyv esetén a forgatókönyv mélységeit jelenti. Délen végighaladva Tony és Don Shirley egyre erősödő szegregációval és rasszizmussal találják szemben magukat, de nemcsak a társadalom irreális és logikátlan (logikátlan alatt például azt értem, hogy Don Shirley a fehéreknek játszik, akik áhítattal hallgatják, ám a koncert előtt nem vacsorázhat abban a helyiségben, ahol ők, s ugyanazt a mosdót sem használhatja…) reakciói kapnak kitüntetett figyelmet, hanem a két karakter személyisége és élete is.
Tony Lip nem egy bonyolult fickó, aki szereti inkább az öklével elsimítani a konfliktusokat. Amikor egy kis mellékes melót ajánlanak neki, örömmel elvállalja. Ám a feladatról kiderül, hogy nem olyan egyszerű, amilyennek tűnik: egy neves afroamerikai zongorista sofőrje lesz ugyanis, aki az amerikai Délre indul turnéra - oda, ahol nem szívesen látják az olyanokat, mint ő. A két férfi stílusa, neveltetése és életvitele merőben másmilyen - ám a hosszú út során rájönnek, hogy annyira azért mégsem különböznek. amerikai dráma, 130 perc, 2018 Eredeti angol, olasz, orosz, német nyelven, magyar felirattal Rendező(k): Peter Farrelly Szereplő(k): Viggo Mortensen, Mahershala Ali, Linda Cardellini, Don Stark Forgalmazó: ADS Service PREMIER: 2019. 02. 21. → Díjak, jelölések: 5 Oscar-jelölés, 2019 → IMDb adatlap
De persze nemcsak a két különböző egyéniség egymásnak feszülését látjuk, hanem a kulturális különbségeket is. Megjelennek benne a kisebbségi problémák, mint amit maga a Zöld könyv is képvisel: egy könyvecske a színesbőrűek részére, hogy hol szállhatnak meg. A film maga kicsit a rasszizmusra és a fekete-fehér nézőpontokra van kihegyezve, meg persze arra, mit gondolnak egymásról. Megjelennek benne a tipikus sztereotípiák mellett olyanok is, minthogy Tony sokkal "feketébbnek érzi magát", mint Don. Tehát, ha eltekintünk mindettől és hogy milyen céllal készült a film… Akkor kapunk egy kimondottan szórakoztató filmet, amiben tényleg van csavar meg humor. A színészek, de néha a helyzetek is egészen kiszámíthatatlanok. A film végére nemcsak barátok lesznek, de mindketten sokat tanulnak egymástól, a főhősök szembenéznek démonaikkal és fejlődnek. Ez az, amiért kifejezetten érdemes megnézni, bár tényleg, szó se róla, a film szép kezdeményezés arra, hogy felhívja figyelmünket a rasszizmus okozta problémákra.
Egy olyan darab, mint az Esőember, a Miss Daisy sofőrje vagy az Életrevalók: általános, sok kínnal járó defektusokról és/vagy előítéletekről mesél úgy, hogy könnyed, helyenként humoros, de soha nem öncélú stílusával segít lebontani az ezekkel szemben fennálló korlátokat - szereplőikben és nézőikben egyaránt. Ehhez persze kell egy magabiztos rendező, egy jól megírt szkript és remek színészek - szerencsére ebben a Zöld könyv egyáltalán nem szenved hiányt. És végső soron talán pont azzal tud a legprogresszívabb - azaz a leghatékonyabb lenni -, hogy egyáltalán nem próbál az lenni. A Zöld könyv - Útmutató az élethez február 21-től látható a hazai mozik műsorán (előjátszásokon pedig már az azt megelőző hétvégén is). Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden ízében régimódi dráma a faji és az egyéni előítéletekről. Történetének kiszámíthatóságát messze ellenpontozzák a remek színészek és dialógusok, meg az, hogy nem próbál meg haladni a korral, és a maga tempójában és modorában mondja el azt, amire végső soron a haladásban élen futóknak is érdemes odafigyelniük.
A cím a múltban évente "Negro Motorist Green Book" elnevezéssel megjelenő útmutatót idézi, amely tanácsokat adott a színes bőrű utazóknak az amerikai Délen való biztonságos közlekedésről. Egy olasz munkásosztályból származó férfi egy neves zongorista sofőrje lesz, miközben Dél-Amerikában turnézik. Tony Lip egyszerű ugyanakkor jó lelkű fickó, az a típus, akinek a problémamegoldó készsége kimerül az "előbb ütök és csak aztán kérdezek" módszerben. Egy kis mellékes reményében elvállalja, hogy egy afroamerikai zongorista, Don Shirley sofőrje lesz, aki Amerika déli államaiba indul turnézni, oda, ahol a helyiek nem látják szívesen azokat, akiknek más a bőrszíne. Don kifinomult stílusa szöges ellentéte az egykori kidobó ember nyers modorának, ám az út során rájönnek, hogy nem is annyira különbözőek. Bemutató: csü., 2019/02/21 Szereplők: Viggo Mortensen, Linda Cardellini, Mahershala Ali, P. J. Byrne, Brian Stepanek, Don Stark, Jenna Laurenzo