A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet! " Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül! " Ezekkel a szavakkal elszenderült. István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent. " Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: "Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat. "
István tudta, mit kell mondania. A vádlott védőbeszéde súlyos vádként hullott a vádlókra, amit azok meg is értettek, és István kimondta az ítéletet: "Látom a megnyílt eget és az Emberfiát, amint ott áll az Isten jobbján! " E szavaival annyira felbőszítette a jelenlévőket, hogy őrjöngve rátámadtak, kihurcolták a városból, és megkövezték. Voltak, akik arra biztatták, hogy fusson, meneküljön, ám István erre nem volt hajlandó, hanem térden állva a mártírhalált választotta. Halála előtt így kiáltott: "Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet! " Térdre rogyva azért fohászkodott, hogy a Teremtő ne büntesse meg vétkes gyilkosait. Méltónak találtatott arra, hogy Isten dicsőséges jobbján megpillantsa az Emberfiát. István diakónus ünnepét a legrégibb liturgikus források is december 26-ra tették. Azért ünnepeljük karácsony másnapján, mert szorosan összefonódik magával az ünneppel. Élete tanúság, hogy az evangéliumot, a Jézus által hirdetett örömhírt meg lehet, és még életünk árán is meg is kell valósítani ha rendelkezünk az állhatatosság erényével.
Jelenlegi helyCímlap › Szent István (vértanú) Egyike volt a jeruzsálemi keresztény község első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. A jeruzsálemi görög nyelvű zsinagóga elöljárói a szanhedrin elé állították és amikor itt is nyíltan hirdette Jézus istenségét, a csőcselék megrohanta, kihurcolta a városból és agyonkövezte. A kapu, amelyen végső útjára indult, Jeruzsálemben ma is az István-kapu nevet visel. Forrás: ortodox naptár
Így ő lett a diakónusok védőszentje. Jellemző attribútuma kivégzésének eszköze, a kő, mellyel vérző fején, vállán, ruhájának redőiben, a kezében, kezében tartott könyvön ábrázolják. István napja december 26-a. Az időpontot az egyházatyák a Szent életének példázat-jellegét hangsúlyozó asztrológiai szimbólumok alapján választották meg. Szent István Társulati Biblia Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg. " Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján. " Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték.
77, 1958, P. 419-433. ↑ Jean-Marie Mayeur, Luce Pietri, André Vauchez, Marc Venard, A kereszténység története. A keleti és nyugati egyházak (432-610), Desclée, 1998, P. 31. ↑ Yvette Duval, Loca sanctorum Africae. A vértanúkultus Afrikában a 4. és 7. század között, Római Francia Iskola, 1982, P. 624-628. ↑ Augustus J. Hare, séták Rómában, a Graphics LLC Adegi, 2001, P. 93-95. ↑ Émile Puech, Szent István mauzóleuma Khirbet Jiljilben - Beit Gimal (I. Pl. ), Revue Biblique 113/1 (2006. január) p. 100-126. Lásd is Bibliográfia [Mimouni 2006] Simon Claude Mimouni, fej. 3 "István és Jézus üzenetének terjesztése a diaszpóra judeai világában a " hellenisták " között, Simon Claude Mimouni és Pierre Maraval (szerk. ), Le christianisme des origines à Constantin, Párizs, Presses Universitaires de Franciaország, koll. "Új Clio / Történelem és problémái", 2006. október 2( Repr. 2007 és 2012), 1 st ed., 1 köt., CXLIII -528 p., 15 × 21, 7 cm ( ISBN 2-13-052877-5 és 978-2-13-052877-7, OCLC 300. 523. 455, nyilatkozat BNF n o FRBNF40240819, DOI 10, 3917 /, SUDOC 109.