Ebben a cikkünkben főleg a jogszabályból merítve ismertetjük a gyerektartás megállapításával kapcsolatos szabályokat, az új Ptk. Családjogi Könyvének ide tartozó rendelkezéseit, azonban további cikkeink is születtek e témában. A Ptk. főbb szabályai A gyermektartásdíjról elsősorban a szülőknek kell egymás között megállapodnia. A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj). A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik. A megállapítás szempontjai A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell vennie: a gyermek indokolt szükségleteit; mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét; a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermek saját jövedelmét; és a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
Amikor a gyermeket nevelő szülő új házasságot köt, ez nem feltétlenül indokolja a gyermekelhelyezés megváltoztatását, azonban ha a gyermek érdeke a környezetének ily módú megváltozása miatt ezt indokolja, például ha az új házastárs alkalmatlan a gyermek nevelésére vagy ellenszenvvel viselkedik a gyermekkel szemben, akkor a bíróság a korábbi döntését megváltoztatja. Szintén így jár el a bíróság abban az esetben, amikor a szülő a gyermek gondozását, nevelését elhanyagolja, nem teljesíti kötelességét, valamint a gyermekkel szemben nem engedhető meg semmiféle olyan magatartás, amely testi fenyítés vagy durva, goromba bánásmódot jelent. szabályozása során a gyermek elhelyezéséről szóló döntés mellett a szülői felügyeleti jog gyakorlásának kérdését is rendezni kellett. A házasság megszűnése esetén, ezt a jogot az a szülő gyakorolja, akinél a gyermeket elhelyezték. A másik szülő ezen joga szünetel. Történeti előzmények szülői felügyeleti jog 1945-ig a gyermek feletti szülői jogok mindegyikét az apa gyakorolta (atyai hatalom).
Egységes abban a hitben, hogy a közös nevelés a gyermekek legfőbb érdekét szolgálja, valamint, hogy ez gyermekjogi kérdés. A nemi dimenzió azonban országonként nagy eltérést mutat. A Skandináv országokban, mint Izland, gyakran úgy tekintenek rá, mint nemek közti egyenlőségi kérdésre, és a női szervezetek nagymértékű támogatását élvezi. Ezzel ellentétben Észak-Amerikában számos szervezet fogja fel apajogi kérdésnek, és míg egyes női szervezetek a közös gyermeknevelés ellen dolgoznak, más nők a legnagyobb támogatói között sorakoznak fel. További ellenpéldaként az olyan országokban, mint Törökország vagy Irán, gyakran nőjogi kérdésnek tekintik, mivel a gyermek feletti kizárólagos felügyelet jogot itt általában az apáknak ítélik oda. A Osztott Szülői Felügyelet Nemzetközi Tanácsa elnöke, dr. Edward Kruk úgy fogalmazott, hogy a szülői elidegenítés és a váltott gondoskodás "apajogi" ügyként történő értelmezése sok anya számára "visszás" helyzetet teremtett (hiszen ezek a problémák esetenként őket is sújtják) és ez negatívan érintette az arra irányuló globális kampányt, hogy a váltott gondoskodást, mint egyfajta közös gyermeknevelést a családi jog alapjaként, a nők és gyermekek alapvető jogaként határozzák meg.
Álláspontom szerint az megnyugtató, hogy a szülői felügyelet bíróság általi rendezése esetén a bíró nincs arra kényszerítve, hogy a szülői felügyelet közös gyakorlásáról adott esetben a váltott elhelyezésről döntsön. A hivatkozott szakcikk kitért arra, hogy például Belgiumban volt példa arra, hogy főszabálynak tekintették a váltott elhelyezést a gyermek korára tekintet nélkül, és csak kivételesen lehetett ettől eltérni. A szakcikk részletesen kifejti, hogy a különböző nemzetközi egyezményekből (1989. évi New York-i Gyermekjogi Egyezmény, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló 1979. évi New York-i Egyezmény, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 1966 stb. ) hogyan vezethető le a közös szülői felelősség (felügyelet). Az európai jogrendszerekben is általános tendencia a közös szülői felügyelet főszabállyá válása a házasság felbontása után is. Az egyik idevezető ok az volt, hogy a különélő apa egyre nagyobb részt kíván vállalni a gyermek életében, gondozásában, nevelésében.
A bírói gyakorlat jelentőséget tulajdonított annak, hogy a házastárs milyen oksági folyamat következtében tanúsított súlyosan kifogásolható magatartást. Az oksági folyamatban olyan egyéb körülményeket is értékeltek a bíróságok, mint az ún. nemzedéki viták, a felek vagy egyik fél túlzott anyagi tehervállalása. [20] [12] Bár a Csjt. nem tartalmazta a megbocsátás kifejezést, és a korábbi házassági törvénnyel ellentétben a kereseti jog sem enyészett el az által, ha a házastárs a felróható cselekményt megbocsátotta, a feldúltság elvének alkalmazásából mégis következik, hogy a joggyakorlat a megbocsátásnak komoly jelentőséget tulajdonított. Bízunk abban, hogy ma már – elsősorban a civil szervezetek, de a hatóságok felvilágosító munkájának köszönhetően – a súlyos sérelmeket, a →családon belüli erőszak különböző megnyilvánulási formáit egyre kevésbé tolerálja az áldozattá váló házastárs, és egyre kevésbé fordulhat elő, hogy ilyen súlyos problémákkal terhes kapcsolatot elviselhetőnek minősítsen ő maga vagy akár a bírói gyakorlat.
A megegyezésük tartalmazhatja, de már nem kell tartalmaznia a házastársi közös vagyon megosztásáról szóló megállapodást. A jogalkotó itt arra volt figyelemmel, hogy az utóbbi évtizedekben a vagyoni viszonyok sokkal összetettebbé váltak, üzletrészek, tagsági viszonyok, más vagyoni értékű jogosultságok és az ezekkel járó vagyoni természetű kötelezettségek is jelentős elemei a házastársak vagyonának, amelyek megosztása bonyolultabb, komplexebb, időigényesebb vizsgálatot igényel a jogalkalmazótól és az ebben megegyezésre kötelezett felektől is. Ez a kötelezettség a válás egyszerűbbé tétele ellen hatna, megnehezítené a házastársak dolgát. A gyors és átgondolatlan egyezségkötések pedig az utólagos jogviták, az egyezség megtámadásának számát szaporítanák. [24] A Csjk. elhagyja a hároméves különélésen alapuló bontási formára való utalást is. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy e forma alkalmazására elenyészően kevés esetben került sor. [47] A fent kifejtettekből következően sokkal inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a járulékos kérdésekben való megegyezés során széleskörű lehetőséget biztosítson a szülők számára jövőbeni együttműködésük minél zavartalanabbá tételéhez, elsősorban a gyermek legfőbb érdekének érvényre juttatása céljából.
A gyermekelhelyezés legfontosabb szempontjait a Legfelsőbb Bíróságnak többször módosított (utoljára a 24. számú irányelvével) 17. számú irányelve tartalmazza. 1995-ben módosították a gyermekelhelyezés szabályait a Csjt-ben, és szülői felügyelet néven egy új -ban szabályozták. A formai változás ellenére a tartalmi szabályok alapvetően nem változtak: továbbra is alapvető elv a gyermek elhelyezésénél a kiskorú érdekeinek figyelembevétele. A jogszabály szerint így jelenleg nincs szerepe a házasság felbomlásának folyamatában tanúsított vétkességnek a gyermek elhelyezésénél. Azonban a gyakorlatban megegyezés hiányában a bontóperben meghatározó jelentőségű, hogy melyik házastárs kötelességszegése vezetett a felbomláshoz, mivel a kötelességszegő házastárs már mintegy előre bizonyítja a gyermek nála való elhelyezésére vonatkozó alkalmatlanságát 1. A Csjt. gyermekelhelyezésre vonatkozó szabályai Az alapvető gyermeki jogok közé tartozik a gyermek számára legmegfelelőbb elhelyezés, amely a gyermekek jogairól szóló hazai és nemzetközi jogszabályokból egyaránt következik.
[37] A következőkben azt kívánjuk bemutatni, hogyan reagált a jogalkotó az ezredfordulónak a letelepedés és a munkavállalás liberalizálódásával járó gazdasági, társadalmi változásaira. 2. 3. A hatályos bontójogunk jellemzői [20] A családjogi szempontból jelentős társadalmi viszonyoknak a nyugati társadalmakban tapasztalható változásai a családszerkezet fokozatos átalakuláshoz vezettek, melyek Magyarországon hosszabb távon jelentkeztek, mert a társadalmi mobilitás gyakran eltér a tudati állapottól. [38] A jogi szabályozás szempontjából jelentős demográfiai kutatások szerint az ezredfordulót megelőző évtizedek tendenciáinak hatására növekszik az egyszülős családok és így azon háztartások aránya, amelyekben egy szülő – jellemzően az anya – él együtt a gyermekével. A házasságok száma csökken, megnőtt a válások száma, az együttélés jellemző formája inkább az élettársi kapcsolat. Az ezredfordulót megelőző évtizedek alatt megkezdődött a házasságkötési életkor kitolódása is. Az ún. második demográfiai átmenetként említett korszak (Nyugat- Európában a '60-as éveket, Magyarországon a '80-as éveket követő évtizedek) kutatói olyan magatartási és értékrendben bekövetkezett változásokat is feltárnak, amelyek az egyén oldaláról az egyéni önrendelkezés és a döntési autonómia kiszélesítésének igényével, társadalmi oldalról viszont a társadalmi szolidaritás erősödésének az igényével jellemezhetők.