Ebben a megközelítésben rámutatott, hogy tavaly az átlagbérek 8% feletti mértékben nőttek, miközben a gazdasági teljesítmény 6, 5%-kal csökkent. Az idei első félévben ugyan jelentős visszapattanás következett be a kibocsátásban, de meg nem látjuk a teljes idei évi fejleményeket, ezért továbbra is indokolt a körültekintő döntéshozatal a minimálbér emelésről. A munkáltatói oldal ma úgy látja, hogy a két minimálbér elem hasonló mértékű, 20% körüli, emelése legalább 5%-os szociális hozzájárulási adó csökkentés mellett lenne megoldható. Palkovics Imre, a rendezvényt szervező Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke emlékeztetett arra, hogy a 2016. évi bérmegállapodást aláíró felek annak idején arra számítottak, körülbelül mostanára a magyar átlagbérek 40%-os növekedése valósulhat meg, ami jelentős előrelépést produkálna az európai átlagbérekhez történő felzárkózás terén. Fontos eredményként értékelte, hogy a közelmúlt minimálbér emelései lehetővé tették a létminimum szintjének elérését a minimálbér nettó értékében, ez évtizedes célja volt a szakszervezeteknek az országos bértárgyalásokon.
A másik feladat, ami a magasabb bérköltség kitermelésében segítene, az alacsony képzettségű, vagy képzetlen munkavállalók képzése, továbbképzése lenne. A felnőtt képzésben történő részvétel területén jelentős az elmaradásunk az EU átlag számaihoz képest. Vita alakult ki a minimálbér emelés inflációs hatásának veszélyét illetően is. Virovácz Péter ennek nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint Pogátsa Zoltán, aki szerint a bérfelzárkózás folyamata Kelet-Európában elkerülhetetlenül inflációs hatásokkal fog járni, ez minden úgynevezett feltörekvő országban bekövetkezett, de ezzel együtt lehet élni, ha a mérték korlátok között tartható. Abban viszont minden szakértő egyetértett, hogy a minimálbér tárgyalások előtt szükség van az alapos szakmai előkészítésre, a minimálbér emelés sokoldalú hatásvizsgálatára, amelybe azonban nemcsak a közgazdasági, hanem a megélhetéssel, a jövedelem eloszlás, a társadalmi egyenlőtlenségek alakulásával kapcsolatos összefüggések vizsgálatának is bele kell tartozniuk.
Az euróban kifejezett nemzeti minimálbéreket a 2014. július 1-jei állapot szerint vettük figyelembe, és azokat elosztottuk a 2014. évi jövedelemszerkezeti felmérés (SES) szerinti bruttó mediánjövedelmekkel. A minimumbérnek a mediánjövedelemhez viszonyított aránya az EU tagállamait tekintve 2014 júliusában 39% és 64% között alakult. Ebben az elemzésben a bruttó havi mediánjövedelem nem tartalmazza a túlóradíjakat és a műszakpótlékokat. Németország, Franciaország, Írország és az Egyesült Királyság esetében, ahol a minimálbér órabérként van meghatározva, az arányszámot az óránkénti jövedelem mediánjára vetítve határoztuk meg. A többi 18 uniós tagállam esetében, amelyek havi minimálbért alkalmaznak, az arányszám a havi jövedelem mediánjára vonatkozik. A minimálbérből élők aránya A minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók aránya az egyes országok között jelentős mértékben eltérhet. Ezek az arányok a legutóbbi két négyéves jövedelemszerkezeti felmérés (SES) mikroadatai, valamint az akkor (2010 és 2014 októberében) alkalmazott minimálbérszintek összekapcsolása révén megbecsülhetők (lásd: 4. ábra).
A jelen adatgyűjtés által lefedett uniós tagállamok euróban kifejezett bruttó havi nemzeti minimálbérük alapján három különböző csoportba sorolhatók; a harmadik országok az 1. ábrán külön csoportként kerülnek bemutatásra. Az 1. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2018 januárjában havi 500 EUR-nál alacsonyabb volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Bulgária, Litvánia, Románia, Lettország, Magyarország, Horvátország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia; ezek nemzeti minimálbérei 261 EUR (Bulgária) és 480 EUR (Szlovákia) között mozogtak. A 2. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2018 januárjában legalább havi 500 EUR, de 1000 EUR-nál alacsonyabb volt. Ebbe a csoportba tartoznak a következő uniós tagállamok: Észtország, Lengyelország, Portugália, Görögország, Málta, Szlovénia és Spanyolország; ezek nemzeti minimálbérei 500 EUR (Portugália) és 859 EUR (Észtország) között mozogtak. A 3. csoportba azok az országok tartoznak, amelyek esetében a nemzeti minimálbér 2018 januárjában legalább havi 1000 EUR volt.
Az Eurostat évente két alkalommal (minden évben a január 1-jei és a július 1-jei állapot szerint) teszi közzé a nemzeti minimálbéreket. Ezért az e két időpont között bekövetkező minimálbér-változásokat csak a következő félévre vonatkozó adatközlés tartalmazza.