kerületi Visegrádi és Balzac utca sarkán) – ha nem láttam csak hallottam a produkciót minden egyes alkalomkor az volt az érzésem, hogy maga Salamon Béla van jelen a színpadon csak elbújt valahova a függöny mögé és onnan beszél pedig akit valójában halottam az Kern András volt. Máig emlékezetes számomra és fülemben gyakran visszacseng a Magyar Rádió által sugárzott két – "Taxi", Halló, itt vagyok" – egyszemélyes kabaréalakításának jó néhány "bemondása" melyeken néha képes vagyok önkéntelenül még ma is akár hangosan is felkacagni (nem törődve a körülöttem lévők reakcióival). Számos filmben is láttam alakításait, de csak néhány tetszett igazán (Egri csillagok, Régi idők focija, Ripacsok, Te rongyos élet, Privát kopó, Sztracsatella, Komédiások), színházi szerepei közül is csak kevés hagyott bennem emléket (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A fiú; Harmincéves vagyok; Kakukkfészek, Billy Bibbit; A kaktusz virága, Julien; Harmadik Richárd, Richárd; Svejk, Svejk; Játék a kastélyban, Turai; A miniszter félrelép, Richard Willey; A revizor, Anton Antonivics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij; és az örök kedvencem: Játszd újra Sam!
Már akkor érezhető volt: híres parodista, esetleg színész (is) lehet belőle, de hogy egyszer egy egész – s nem akármelyik, hanem a – Vígszínháznyi közönségnek fog énekelni, nem hittem volna el. Évekkel később – amikor a hatalom már kegyesebb volt hozzánk (nem szeretem a hatalmat, különösen nem, ha előjele, pláne nem ha színe is van) és emberibb körülmények közé kerülve az Új Lipótvárosba költözhettünk – gyakran láttam Kern Andrást közvetlen közelről/ből is a Vígszínház környékén színésznagyságok (Várkonyi Zoltán, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Somogyvári Rudolf, Tahi Tóth László, Benkő Gyula, Szabó Sándor, Tomanek Nándor stb. ) társaságában; jó kezek között formálódott, volt kiktől tanulnia, de tanult is tőlük. Leginkább paródiáit szerettem, Salamon Béla alakításakor, – "ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni …" (és egyszer tényleg kinyithatta a száját és elkezdhetett beszélni, mert egy-két nap múlva visszahelyezték a megállót és ismét megálltak a villamosok a XIII.
Óriásplakátokon, szórólapokon egy rámenősnek látszó nő nyomasztott minket az állítólagos fukarságával. Verekedéssel fűszerezett, abszolút akciós üzletnyitás következett, és a reklámtasakokon a felirat messziről hirdette: "Hülye vagyok", a betűméretekkel való trükközés eredményeként, mellesleg a világ egyik legrondább dizájnjával. Vagyis, miután kifizettem az árut, na meg a zacskót, amivel hazafelé menet a céget népszerűsítem, hálából még megkapom a minősítésemet is. Az üzletlánc azóta sem tagadja meg önmagát, "Hülye, aki nem ünnepel" és hasonló szlogenjeivel. Az MKKP válasza: "A kurva anyádat, te hülye fasz! " Trágár? Kinek a pénzén? Sok embernek talán fel sem tűnik, hogy hülyét csinálnak belőle, és még ő fizet érte: annyira megszokták a városi vizuális káoszban a hirdetéseket, neonokat, igénytelenül kivitelezett cégtáblákat, borzalmas portálokat, hogy tökmindegy számukra, eggyel több vagy kevesebb. Van, akit nem zavarnak az autóutak mentén a mező közepére odabarmolt óriásplakátok sem (sosem fogom megérteni: mobiltelefonálni tilos vezetés közben, de plakátot bámulni, az nem veszélyes?
A zenészek biográfiáját és a dalok keletkezésének hátterét most kihagyjuk, inkább azokra a kedves, izgalmas, tipikus hangulatfestő mondatokra, strófákra koncentrálunk, melyek a zenével együtt tökéletesen budapestien működnek. Kicsit néha búskomorak, vagy éppen némi eufemizmussal átitatottak, de olyanok, mint a város. Egy kopottas, néha a múltba révedő, de olykor igenis haladó kaleidoszkóp. Márkus László - Pest megér egy estet 2/14 'Járt-e fenn a Halászbástyán, hogyha már a nap lement? S esti csókját takarta-e árnyával a Parlament? Tudja-e hogy éjszaka egy árkád mélye mily sötét? Mit tud Pestről, aki mindezt nem próbálta még. ' Németh Lehel – Neonfényes Budapest 3/14 'A pesti utcán csókolózni nem lehet, Szerelmes félhomállyal Vár minket a vén Sziget. ' Pajor Tamás – Szeretem Pestet 4/14 'Szeretem Pestet, szeretem ahogy ébred Buda ahogy este Örkénylik a duma, majd a nap kel és fölfénylik a csoda Felnézek oda ahol van mindenek oka. Szeretem ahogy a város pezsdül ezért nem Londont választom pestül.
Tizenkilenc óra, huszonöt perc. Most kapcsoljuk a Guváti vállalat nagytermét. A riporter Tóth Péter Sándor. Riporter: Kedves hallgatóink. Kö 9735 Kern András: Pincér-rock Rozoga asztal, rozzant szék, a padlón pörköltmaradék. Az étlap étvágyromboló, zsírfolt májfolt zöldborsó, ÓÓÓ, haláli jó! Hogyha frissensültet kérsz, az három napja bizt 9021 Kern András: A szomorú bárzongorista dala Az Árva bárban, zongorázva jó nekem, ázva-fázva, zongorázva keresgetem a kenyerem. Művész úrnak nem szólítnak, csak a részegek, Az Árva bárba' zongorázva nem jön össze rengeteg. 8444 Kern András: A Füredi mólónál Nem volt olyan rég, Álltunk, s néztk a vizet, Vitorlás épp elment, Rajtam napszemüveg. Olyan jó délután volt, Neked mindig tetszik a víz, A nap is sütött, A számban palacsintaíz. 8208 Kern András: Ez van 1. Én nem csináltam semmit, semmit nem fedeztem fel, Én csak tettem, amit mondtak, én csak tettem, amit kell. És én nem bántottam senkit, úgy, mint annyi jó gyerek, Talán ezért van, hogy 7602 Kern András: Moszkva Nem volt még átépítés A Glasznotynak híre se még Csak Tordai Panni aludt A Rosszija Szálló 7154-es szobájában rég A Vőrős téren fújt a szél Minden sarkon pirogot ettünk Csak Pa 7357 Tudod mi az a MOODLYRIX?
Kern viszont a szövegírásból kiszorult, és az első lemezzel ellentétben csupán egy dal megírásában vett részt. Említi is, hogy a környezetében néhányan megkérdőjelezték a váltás létjogosultságát, és sokan hiányolták szerzőségét erről a lemezről, mások viszont éppen Presserék keze nyoma miatt dicsérték az Ez vant. "Presser elég könnyen elvállalta azt a lemezt, viszont sokáig nem beszéltünk arról, hogy mi az elképzelése ezzel kapcsolatban. Amikor megkérdezte tőlem, hogy mégis milyen legyen, eszembe jutott, hogy láttam egy fotót egy amerikai magazinban, ami nagyon megtetszett. A fényképen egy pasas tétován áll egy bezárt lóverseny-pénztár előtt, és rengeteg eldobált tiket van körülötte. Megmutattam Pressernek a fotót, és mondtam, hogy legyen ilyen! Presser erre azt mondta, hogy jó, aztán hazament, és megírta a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című dalt" – meséli Kern a lemez születéséről. Eredetileg a borítón is ezt a képet akarták újrateremteni, de ez nem igazán sikerült jól, helyette Díner Tamás ikonikus Kern-portréja szerepel a lemez frontján.