Ez volt az alapkoncepció, aztán tovább gondoltuk az oldalban rejlő lehetőségeket, és arra jutottunk, hogy olyan extradolgokat szeretnénk még nyújtani, mint a tananyag-feltöltési lehetőség, ami mind a tanárokat, mind a hallgatókat segíti abban, hogy könnyebben információhoz juthassanak. Nem gondolják, hogy a hallgatók akár büntethetik is a tanárokat az oldal segítségével? A jelenlegi visszajelzések alapján nem ez a helyzet. A diákok inkább örülnek annak, hogy megtudhatják ezeket az információkat, és nem büntetésre használják az oldalt, hanem arra, hogy valós, reális értékelést adjanak egy-egy tanárról. Ha megnézzük a weblapot, akkor láthatjuk, hogy sokkal több a pozitív értékelés. Érdekesek az értékelésekhez használható szempontok, leginkább, ami a szexisséget illeti. A tanárok megítélésében ennek a szempontnak nincs szerepe. A tanári érdemjegybe a segítőkészség, az előadásmód és a felkészültség számít bele. Sem a követelmények teljesíthetősége, sem a tárgy hasznossága, sem pedig az, hogy valaki szexinek találja-e az adott oktatót vagy sem, nem számít.
(XXVII/3) 1956-1960. Az elsők... Azon a forrongó őszön, 1956 szeptember 1-én, a bajai III. Béla Gimnáziumban a hagyományos a-b-c. osztályok mellett egy "dé" osztály, egy ún. német tagozatos osztály is indult 18, zömében német származású tanulóval. A forradalom után néhányan kimaradtak, így a második osztályban-a máshonnan jöttekkel együtt is-csak 16-an maradtak. 1959-ben ez a német tagozat önállóságot kap és hamarosan Frankel Leó Német Nyelvű Gimnázium néven, Schwalm Pál igazgató vezetésével az első német középiskola lesz az 1945 utáni Magyarországon. Az alábbiakban röviden bemutatjuk a 1960-ban érettségizett 16 tanuló életpályáját. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a 8 lányból csak 2 tanult tovább, míg a 8 fiú közül 7 szerzett felsőfokú végzettséget. Balog Klára Pásztor Ferencné Érettségi után munkába állt, később családot alapított. 1995 július 1-én elhunyt. Beck Regina Umenhoffer Józsefné Érettségi után szülőfalujában kezdett dolgozni, férjhez ment, a gyermeknevelés mellett a családi gazdaságban is sokat dolgozott.
1987 óta Magyar Nemzeti Múzeum középkori osztályának tudományos főmunkatársa. 1994 óta vezeti a székesfehérvári koronázótemplom és királyi temetkezőhely régészeti kutatásait és ma is ez a legfontosabb szakmai munkája. Tucatnyi önálló publikáció és több szakkönyv társszerzője. Salamon Mária dr. (érettségizett: 1969) Német-francia szakos gimnáziumi tanárként a székesfehérvári gimnáziumban tanít. A tanítás mellett elsősorban a nyelvtanítás módszereinek hatékonyságával foglalkozik, diákjaival kiemelkedő eredményeket ért el. Doktori disszertációjával - mely Petőfi Sándor francia kapcsolatait tárta fel - nagy elismerést aratott. Legjelentősebb kitüntetése a francia Akadémiai Pálma Rend lovagi fokozata. Knipf Erzsébet dr. Komlósi-Knipf Erzsébet (érettségizett: 1970) Garai sváb családból származik. 1974-ban diplomázik magyar-német szakon. 1993-ban kandidátus, 2001-ben habilitál. Munkahelyei a pécsi Janus Pannonius majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem német nyelvészeti tanszéke, ahol 1996 óta tanszékvezető egyetemi tanár.
Guth László dr. (érettségizett: 1974) Először a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki, majd a Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazdász-tanári oklevelet szerez. Jelenleg a gödöllői Szent István Egyetem főtitkára, tanszékvezető egyetemi docense, valamint a budapesti Vállalkozói Akadémia igazgatója. A mezőgazdaság-tudomány doktora és a közgazdaság-tudomány kandidátusa. Oktatói tevékenysége mellett kutatói munkát is folytat, főbb területei az élelmiszergazdaság és a háztartásgazdaság. Eredményeit számos publikációban, egyetemi jegyzetben, szakkönyvben jelentette meg. 2003-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki. Hauth Adelheid, dr. Manz Adelheid (érettségizett: 1975) Német-földrajz szakos gimnáziumi tanári oklevelet szerez. Pályáját iskolánkban kezdte, majd 1991-ben a bajai Eötvös József Főiskola nemzetiségi tanszékére kerül. Fő tevékenysége a német nemzetiségi hallgatók nyelvoktatása. Publikációiban is ennek a témának a módszereit, ezek hatékonyságát elemzi. Doktori disszertációját a helyi németség nyelvi szokásairól írta.
Olyan érdekes dolgokra nyitotta ki szemünket ebben a pici, öreg teremben, ami engem egy életre elkísér. Az egyik kedvencem a szóelemzés volt. Ízeire szedtük a szavakat, miután megkerestük a szó tövét, aztán jöhettek a zászlócskák, melyek a ragokat, képzőket szemléltették. Csak azért nem részletezem tovább, mert még strébernek hisztek. Úgy emlékszem, ezt az első órát is kimondottan élveztem. Bőven kicsengettek már, én meg még mindig a padban ültem gondolataimba mélyedve, amikor valaki megbökött és azt kérdezte: "- Hi-hi-hi, ez te vagy? " - vigyorgott rám egy fiú. Mint utóbb kiderült, ő Huber Józsi volt, csak akkor még név szerint nem ismertük egymást. A padra mutatott, amelyikben ültem és amelyre hatalmas betűkkel az állt belevésve, hogy "HOLLERBUSCH, vagy HERGERÖDER ANTÓNIA. " Hogy pontosan mi volt a vezetéknév, már nem emlékszem, de őrizze továbbra is a tettes huncutságát a feledés jótékony homálya, és történetem szempontjából sem ez a lényeges. Könnyelműen rántottam egyet a vállamon és azt feleltem neki: "- Persze, hogy én vagyok, most véstem ide frissen az első órán! "