§-ának magyarázata körében utalt arra, hogy akkor átfordulhat a bizonyítási teher, ha valamely igényt indokolatlanul késedelmesen érvényesítenek, de a késedelem nem vonja maga után az igény elenyészését vagy az elévülést. Hangsúlyozza, hogy elsősorban a munkaügyi viták elbírálása során érvényesült korábban az az elv is, amely szerint, ha a késedelem nem is volt indokolatlan, de olyan, hosszabb idő után való jogérvényesítésről volt szó, amelynél fogva az időmúlás folytán az ellenfélre a bizonyítás feltűnően méltánytalan terhet rótt volna: ekkor is átfordult a bizonyítás terhe a késedelmes jogérvényesítőre. [51] Nem tartották kizártnak – tényállástól függően – a vázolt elv alkalmazását munkaügyi viták körén kívül is. Ezen esetben tehát a szükséghelyzetben lévő féllel szembeni ellenérdekű fél méltányos érdekei védelmének terjedelme a kérdés. Azaz, hogy terjedjen-e ki a perjog általi védelem azon esetekre is, amikor bár a vele szembeni igény nem évült el, olyan hosszú idő telt el keletkezése óta, hogy az adott esetben az ellenérdekű féltől már nem várható el a méltányosság alapján az, hogy megőrizze az azzal kapcsolatos bizonyítékait, az azokra és a vele szembeni tényállításhoz szükséges információkat.
[49] Ennek megfelelően a Pp. (286. §) lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet is kötelezze a tanú nevének és idézhető címének a bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell. E körben Pp. azért nem említi a bizonyítási szükséghelyzetet külön, mert a bizonyítási szükséghelyzet azon sajátos esetéről van szó, ami az állítási szükséghelyzet elő-jogkövetkezményének, vagy egyik feltételének, a közvetett adatátadásra kötelezésnek felel meg, csak e körben a tanú vonatkozásában közvetlenül is kimondásra került. Továbbá [Pp. 320. § (2) és (3) bek. ] a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenérdekű felet arra is kötelezheti, hogy a birtokában lévő olyan okiratot bocsásson rendelkezésre, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenérdekű felet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az rá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik.
9. Egyéb különös méltánylást érdemlő ok, mint kiegészítő szükséghelyzeti eset megnyitása A jogintézmény előre teljesen nem látható alkalmazási irányaira tekintettel megfontolandónak tűnik a szükséghelyzetben lévő fél védelme érdekében egy nyitott, generálklauzula szerű hivatkozási alapot teremteni. Ilyet mond ki a Pp. [103. d) pont] például – a felek helyzetére potenciálisan szintén jelentős hatást gyakorolni képes – ideiglenes intézkedések önálló, elrendelhetőségi feltételei között. E szerint tehát a fél szükséghelyzetben állása akkor is megállapítható volna, ha valószínűsíti, hogy egyéb, különös méltánylást érdemlő ok miatt nem tudja teljesíteni állítási illetve bizonyítási kötelezettségét. Ez méltányos kivételt tudna tenni az információval való ellenérdekű fél általi kizárólagos rendelkezés merev feltétele alól, ugyanakkor az ellenérdekű félre való teljes kockázat áthárítás elkerülése érdekében igényelné azon megszorítást, hogy az ellenérdekű féltől ugyanakkor elvárható az állított tények fenn nem állásának az állítása, illetve bizonyítása.
Ppn. A polgáriperrendtartás módosításáról szóló 1972. novellája) 2 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE III. polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. novellája) IV. A polgári perrendtartás módosításáról és a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. novellája) V. A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1995. évi LX. novellája) VI. A polgári perrendtartás módosításáról szóló 1997. évi LXXII. novellája) VII. Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a törvény Második része a Pp. novellája) VIII. A polgári perrendtartás módosításáról szóló 2001. évi CV. novellája) IX. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi törvény Ptk. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. törvény Ptké. A Polgári Törvénykönyv hatálybaléptetéséről és végrehajtásárólszóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet Pszr.
A Szakértői Javaslat[7] azt javasolta igazolni, hogy ezek érdekében megtett mindent, ami tőle elvárható. Kérdés, hogy vajon ez csak jogtechnikai átfogalmazás vagy érdemi különbség. Meglátásom szerint a szükséges intézkedés objektív mérce, amennyiben független az adott fél körülményeitől. Míg a tőle elvárhatóság a polgári anyagi jogtól idegen, büntetőjogias (Btk. 8. §), szubjektív felelősségre emlékeztet. Kérdés, hogy azon jogalkotói elvárás, [8] hogy az új perjogi szabályozás koncepcionális, elvi szinten is álljon összhangban az új Ptk. társadalmi modelljével – "ami a hatályos perjogi szabályozástól sok tekintetben eltérő szemléletet kíván meg, mind a perstruktúra, mind felek és a bíróság közötti felelősség-megosztás terén" – nem értelmezhető-e akként, mint amely a Ptk. gondossági szintjének megfelelő elvárást támasztja a polgári jogviszony feleinek perbeli eljárása vonatkozásában is, ha a Pp. eltérően nem rendelkezik. Az imént említett szubjektív mérce ugyanis szélesebb kimentési lehetőséget tenne lehetővé a fél számára, amely a gazdaságbeli bizalom jogalkotói erősítési szándékával ellentétesen hathatna.