Az meg talán végképp a kákán is a csomó keresése részemről, hogy Józsi bá le sem izzadt a koncert végére úgy, ahogy szokott. A buli egyik legjobb pillanata egyébként a Have Nice Day volt, amelynél egy kis élet, egy kis rock és egy kis parázs is izzott a fiúkban a színpadon. A Keep The Faith is hozott vissza még valamit az elveszett hangulatomból, pláne úgy, hogy egy kicsit elnyújtva és némi lelkesedéssel sikerült a régmúlt egyik gyöngyszemét prezentálni. Mielőtt azonban a kedves olvasóval is megosztanám a ráadás egyik jobb pillanatát, szeretném leszögezni a történeti hűség kedvéért, hogy a rajongók - akik 70%-ban 30-45 év közötti "milf"ek voltak – elképesztő jó hangulatot teremtettek a csarnokban. Józsi bá egyetlen kapavágására ezer sikoly szabadult el a torkokból, amit Józsink elégedett mosollyal nyugtázott, hogy azért még mindig Ő a legjobb kakas a tyúkoknál. Amúgy a banda tökéletesen szólalt meg, a millió variációra bomló, állandóan mozgó, éles ledek kifogástalan látványt biztosítottak, Tico Torres pedig, aki számomra az est legjobbja volt, elhitette velem, hogy élvezi, amit csinál és Ő volt az egyedüli, aki prezentálta az oly hiányolt rock feelinget a buli egész ideje alatt!
Itt is a már említett We Weren't Born To Follow volt a kivétel, ahol ezen a téren is sikerült a kelleténél jobban átmenni U2-s szájbarágásba. Ha már témánál vagyunk: a bono- és springsteenizmusokkal persze összességében sem spóroltak, de az ilyesmik körülbelül olyan régóta jellemzőek a Bon Jovira, hogy simán a sajátjuknak is tekinthetők. Így aztán az ember akkor sem szisszen fel, amikor például egy Someday I'll Be Saturday Night-féle téma a végére olyan formát ölt, mintha csak a Boss és az E Street Band nyomatna valami erősen U2-sat amolyan The Edge-esen pengetett gitárhangokkal. Meg persze azt is kár lenne tagadni, hogy így is jó volt. Már a Keep The Faith-tel zárt rendes műsoridő is jóval hosszabbra nyúlt, mint az másoknál szokásos, a nyolcszámos dupla ráadás azonban tényleg egyedülálló, főleg, hogy itt sem csak a menetrendszerű slágerek sorjáztak. A Wild Is The Windet eleve csak azért szedték elő, mert elöl valaki egy transzparensen kérte, és az ilyesmit egyszerűen muszáj értékelni, főleg egy ekkora stadionzenekar esetében.
A lemez megjelenése után turnéra indultak, előzenekarként vettek részt Európában a Scorpions és a Kiss koncertjein. 1985 áprilisában megjelent második albumuk, a 7800° Fahrenheit. A rádiókban főleg az "In And Out of Love", az "Only Lonely" és a "Silent Night" c. dalakait játszották, feltűnt még a "The Hardest Part Is The Night" is. Bár az album hatalmas sikert aratott a rajongók körében, szakmai körökből mégis inkább negatív kritika érte. A kritikusoknak nem tetszett a jól fésült külső a hard-rock zenekarnál, sem a dalok stílusa, amely szerintük közelebb állt a pophoz, mint a metálhoz. Ekkor a Monsters of Rock koncertjein léptek fel Angliában. Érdekesség, hogy ezen album borítóján már fellelhető a Bon Jovi karaktertípus, ami az 1990-es és a 2000-es években már másképpen néz ki. A Bon Jovi albumon csak egy egyszerű, aranysárga színű felirat van. S mivel az előadó és az album címe megegyezik, ezért célszerű – és elég – volt csak egyszer kiírni azt. A Bon Jovi '80-as és '90-es évekbeli betűinek típusát azok hegyeinek kiemelése, hegyesítése jellemzi, ezért ez teljesen egyedi, de nem olyan nehezen utánozható is egyben.
Három kislemez jelent meg az albumról, a "(You Want to) Make a Memory", a "Lost Highway", és egy duett LeAnn Rimes-szal, a "Till We ain't Strangers Anymore". Ez utóbbi több country díjra kapott jelölést, és elnyerte a CMT díját a Collaborative Video of the Year kategóriában 2008-ban. A Lost Highway turné hozta a legnagyobb bevételt az együttes fennállásának történetében. A turné során forgatócsoport kísérte az együttest, a felvételekből Phil Griffin rendezésében készült filmet 2009-ben adták ki When We Were Beautiful címmel. Szintén 2009-ben Andy Madadian iráni énekessel elkészítették a "Stand by Me" c. dal duett változatát, így szándékozták kifejezni együttérzésüket az iráni politikai zavargások miatt szenvedők iránt. 2009. november 10-én jelent meg 11. stúdióalbumuk, a The Circle. A lemez az első helyen nyitott a Billboard Hot 200-en, az első héten 163 000 példány fogyott belőle. A Bon Jovi visszatért a rock & rollhoz. A lemezhez kapcsolódó turné 2010. február 19-én indult, a The Circle Tour névvel.
Felcsendülnek a Livin' on a Prayer ismerős hangjai. A zene ütős, a színpadkép is. Mindkettő más miatt. Előbbi egyértelmű, utóbbiba belerondítanak a táncosok. Illetve a srác-csaj párosok a színpad szélén jó helyen vannak, de a maradék bige... Értem én, hogy rocker fíling, '80-as évek, meg minden, de az a 4 bondzsovityúk meg mi a francot... illetve megkérem a tisztelt német tévébalett táncosnőit, hogy ne rondítsanak bele az összképbe! Úgy tűnik, így a koncert közepén a Maestrónak már igen melege van a nagy munkában (amit nem csodálok, mert fáradhatatlanul ontja magából a zenét), ügyesen gondoskodik a túlhevülés elleni védelemről: beleáll a szélgépbe, és hajgumiját kiszedve némi hajszárítást is rögtönöz. Nem gond, nem gond - ő tudja, hogy már egy hónapja, majdnem minden este ilyet tenni, nem jár-e együtt egy kis agyhártyával, vagy tüdőgyulladással? (Tényleg, a levegő hideg, vagy meleg? Örök kérdés a számomra. ) A zavaróbb ennél az, hogy a tisztelt német tévébalett táncosnői is bekapcsolódnak a samponreklámba.
2017-01-11 Kategória Blog Kult Tags: Nincs hozzászólás Idén nem lesz hiány könnyűzenei eseményekben, világsztárok látogatnak a császárvárosba és adnak koncertet, no és a már ismert, népszerű fesztiválok sem maradnak el. Lássuk, mit érdemes a naptárba előjegyezni. Az idei év valamennyi eddigit túlígér. Minden idők legerősebbike lesz idén. Legalábbis, ami a koncertek és a Bécsbe vonuló sztárok számát illeti. Megasztárok, megakoncertek, mega minden mennyiségben 2017-ben. Egymillió rajongót várnak a császárvárosba ebben az évben. A legnagyobb várakozás a Guns N' Roses koncertjét előzi meg. A legendás amerikai együttes tagjai idén visszatérnek Európába, és a 18 állomásból álló koncertkörút egyik állomása Bécs. Már árulják a jegyeket az itteni koncertre, mely július 10-én lesz, Ausztria legnagyobb stadionjában, az Ernst Happelben. De várnak másokat is. A német és hazai sztárok mellett a külföldiek közül a sort a Stadthalléban a The 1975 koncertje nyitja február 20-án meg. Márciusban Whitney Houstonra emlékeznek egy este erejéig, aztán jön Bonnie Tyler megunhatatlan slágereivel, fellép a Kiss is, méghozzá május 21-én.
A pletykák most Oroszországot látják a 2021-es EB rendezőjének. A magyar kormány nem csügged, most a jövő évi vízilabda Bajnokok Ligája egyik csoportkörét hozza Budapestre 800 millió forintért.