Már gyerekkorában lapozgatta nagyapjánál a körképről szóló albumot, ám – bár még az is kiderült, hogy családja távoli rokonságban áll a Feszty családdal – sose gondolta volna, hogy a monumentális képet egyszer élőben is látni fogja. – 1970-ben László Gyula (régész, történész – a szerk. ) megkérdezte, hogy ugyan a múzeum bábáskodik az ópusztaszeri park születésénél, de mit teszünk bele, mert ugyebár a helynek megvan a varázsa, de ezért senki nem fog odamenni. Különböző cselekkel nagyon meg kellett küzdeni azért, hogy senki ne érezze nagy nemzeti giccsnek vagy buta reakciós hazafiaskodásnak, vadmagyarkodásnak a Feszty-körkép kiállítását. Büszke vagyok rá, hogy sikerült, mert ez egy egyedülálló nemzeti kincs – emlékezett a 2015-ben elhunyt Széchenyi-díjas, a Magyar Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett régész, Szeged díszpolgára. Feszty Árpád: A magyarok bejövetele című körkép részletei. Tulajdonos: Magyar Nemzeti Múzeum, Kiállítás helye: Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Mire a hetvenes években megszületett a határozat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről és a körkép restaurálásáról, A magyarok bejövetele már nagyon rossz állapotban volt.
A tehetséges fiatal festő egy tájképével feltűnést keltett a müncheni Kunsthalle kiállításán, később tanulmányai folytatására Párizsba ment, ahol a világkiállításon sikert aratott Delelő című képével. A következő állomás Velence volt, ahol lagúnatanulmányokat festett, majd hazatért Budapestre. Gyulai Pál és Ipolyi Arnold karolta fel, akik hároméves bécsi állami ösztöndíjat szereztek neki. A császárvárosban Feszty már szorgosan látogatta a festőiskolát, itt festette Golgota című híres képét, melyet a Levétel a keresztről és a Szent Gellért követett. Főként vallásos és történelmi témájú, dinamikus és sok alakot szerepeltető kompozícióinak köszönhetően Feszty hamar a magyar és európai polgári világ elismert festője lett, akinek híres szalonjába a korszak legjelesebb művészei és közéleti személyiségei látogattak. Számos állami megrendelést kapott, ő készítette például az Operaház első emeleti társalgójának oldalfalait és a Törvényszéki Palota faliképeit is. A nősülésben sem volt kevésbé ambiciózus, mint a művészetben: nem kisebb személy, mint Jókai Mór örökbe fogadott lányát, Laborfalvi Róza vér szerinti unokáját, Jókai Rózát vette el, aki maga is festőként tevékenykedett.
Nem volt könnyű dolgunk, mindenki bele akarata keverni a politikát, de nem hagytuk magunkat. Nekünk egy dolgunk volt, elvégezni a megtisztelő feladatot, amit ránk bíztak – kezdi, és elmeséli, egy alkalommal, amikor egy politikus ugráltatni próbálta, megmondta neki, hogy csak egyvalakinek hajlandó fejet hajtani. "Ki volna az? " – kérdezte erre a honatya. "Aki itt áll előttünk" – válaszolta Lipowicz, és Árpád fejdelemre mutatott. Természetesen hatalmas érdeklődés mellett zajlott a munka. Kaptak hideget, meleget is, de mindig egy cél vezérelte őket: visszaadni a Feszty- körképet a magyaroknak. – Csodálatos emberekkel találkoztunk, közülük akadt olyan, aki a felújítást is segíteni tudta. Egy napon egy idős katona jelent meg az ajtóban, akiről kiderült, hogy gyerekként többször is látta a festményt, sőt, fekete-fehér diapozitívokat is őriz róla – meséli, és elmondja, ez utóbbi hatalmas kincset jelentett a restaurátoroknak. – Annyira rossz állapotban volt a kép, és oly sok darabja ment tönkre, hogy minden apróságot kitörő örömmel fogadtunk, ami csak egy kicsit is közelített minket az eredeti változathoz – magyarázza Henryk Lipowicz.
A rossznyelvek szerint Feszty a híres-neves após anyagi támogatását akarta elnyerni a friggyel – de akárhogy is legyen, a festő és az író között közeli barátság alakult ki, képesek voltak órákig anekdotázni és koccintgatni. Feszty egy 1891-es párizsi útja során látta Jean-Baptiste-Édouard Detaille és Alphonse-Marie-Adolphe de Neuville A francia hadsereg című monumentális körképét, mely annyira lenyűgözte, hogy elhatározta: ő maga is hasonló gigantikus vállalkozásba fog. Az akkoriban divatossá vált körkép műfajának különlegessége, hogy a több részből összerakott hatalmas festményeket kör alakú vásznon állították ki, így a közönség a kép részének érezhette magát. Feszty eredetileg a bibliai özönvíz történetét akarta óriásvásznon megfesteni, de Jókai azt tanácsolta neki, a közelgő millennium alkalmából válasszon inkább hazafias, a magyar történelemből vett témát – így végül a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetele mellett döntött. Az ambiciózus projekt megvalósításához a következő évben részvénytársaság alakult.
A tájképi részleteket Mednyánszky László, Ujváry és Spányi festették, az alakok és csoportok pedig Vágó Pál és Papp Henrik, a táborverési jelenetek pedig Pállya Celesztin munkái. Több festő is beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték a festést, köztük Feszty felesége is, ő a sebesülteket és a halottakat festette meg. Az író, színész, zenész barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az éjt nappallá téve dolgozó művészeket. Érdekesség, hogy a korabeli közélet több ismert alakját is megjelenítették a festményen, maga Feszty Árpád fejedelemként szerepel az alkotáson. 1894 tavaszán, amikor a kép befejezéséhez értek, Feszty maga végezte el a mű összharmóniájához szükséges utolsó simításokat. A munkálatok befejezése után Feszty hibásnak érezte magát a határidő be nem tartásáért, és a számlák kifizetése után így is 10 ezer forintnyi veszteséget tudhatott magáénak. A körkép hányattatásaiSzerkesztés A kiállítás megnyitásának napja 1894. május 13-án érkezett el.
Magyar táltos ábrázolása a Feszty körképen A honfoglaló magyarság hitvilágának rekonstruálásán túl célja volt elsők között létrehozni egy sámánarchívumot. Gyűjteménye többek között 35 hangtekercsből, 1500 saját fényképfelvételből, valamint 13 dossziéra való kéziratból áll. Egyedülálló hagyatéka nagyrészt a Zenetudományi Intézet, a Néprajzi Múzeum és a Néprajzi Kutatóintézet gondozásában van. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a témában a hazai és külföldi folyóiratokban, szakkiadványokban, ezek a teljesség igénye nélkül a következők: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Budapest, 1958. (reprint kiadás: 1998. ) Sámánok nyomában Szibéria földjén, Budapest, 1960. ) Samanizmus, Budapest, 1962. ) A pogány magyarok hitvilága, Budapest, 1967. Világszerte olyannyira elismerték munkásságát, hogy felkérték az Encyclopaedia Britannica számára a "Sámánizmus" címszó összefoglalására. A felkérésnek eleget tett, ám a kiadvány megjelenését már nem érte meg. 49 évesen hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.