– Akkor mi indított téged, hogy gyerekeknek írj dalokat? – Az első gyerekkazettánk elkészítésében az a felismerés motivált, hogy észrevettem, a gyerekek ugyanazokat a keresztény dalokat éneklik a gyülekezetben, mint én vagy akár a szüleim korábban. Arra gondoltam, hogy valami modernebbre is szükség lenne. Amikor a lányom hazajött az oviból, és egy akkor futó magyar szerzőpáros dalait énekelte, elhatároztam, hogy írok keresztény üzenetű gyerekdalokat. Olyan nótákat akartam, amelyek az általuk kedvelt világi stílusban bejött nekik. Így született meg a "Fel is út, le is út". Onnantól kezdve évente kijöttek a gyereklemezek a felnőtt albumokkal párhuzamosan. – Sok gyerek odavan a dalaidért. Gondolom, bőven kapsz felkéréseket. – Százhúsz-százötven koncertem van egy évben. Nyáron és az adventi időszakban egy nap több helyre is elhívnak, felekezettől függetlenül. – Veresegyházon az új katolikus templomban például kliped is készült. – Ott voltam az alapkőletételnél, a templomszentelésnél, és a "Krisztus vár" című dalunk klipjét is a már felépült templomban forgattuk.
Valamint Sinkovits Imrére is emlékszem a deszkákról. Ahogyan az Arany-balladákat szavaló Mensáros Lászlóra is. És hogy nehogy elfogultsággal vádolj a te kormánypárti-ellenzéki világodban: bizony, Darvas Iván, Kállai Ferenc, Garas Dezső is ott van az emlékeimben. Marton László, Szinetár Miklós, mások is, sorolhatnám estig. És mivel ott vannak, azt mondom: ők valakik voltak. Művészek, mesterei a mesterségüknek, művelt, intelligens emberek. Ti pedig senkik vagytok. Illetve pusztán forradalmárok, akik a kanóc meggyújtásán kívül semmihez nem értenek. Kulturális rohamosztagosok, belvárosi fiúcskák, egyenesen az akolmelegből. És nem hagytok nyomot, még egy ásónyit sem, Bélám. Te sem fogsz nyomot hagyni. Amit létrehoztatok, bravúroskodáson, magamutogatáson, nem pedig értékeken nyugszik. Nem az öröklétnek, hanem önmagatoknak üzentek. Így is végzi majd az életművetek: kuka. Kármentésként inkább azzal kéne foglalkoznotok, hogy miért a káoszt, a durvaságot, a sötétséget népszerűsítitek? Hogy a szépet miért váltjátok fel a rúttal?
Mit jelent számodra a keresztények egysége? – A nagy találkozásoknak úgy van értelme, hogyha sok kis találkozás megelőzi, illetve kíséri. Sokan éppen a nagy alkalmak révén kapnak olyan érintést Istentől, ami elindítja őket. Ennek az ellenkezője is igaz lehet. Amikor én a dalaimat írom, olyan hitben teszem, hogyha ezáltal az Isten akár csak egy embert is képes megszólítani, akkor már megérte. Az egy dolog, hogy az a dal bennem mit okozott, de azután ugyanaz az ének másokra is kivetül. Július 18-án találkozunk a Puskás Stadionban, és azt még most nem tudjuk pontosan, hogy az majd kiben mit indít el. Ilyen szempontból nincsen különbség kis alkalom vagy nagy létszámú alkalmak között. Ezért én ezt az eseményt nem úgy tekintem, hogy az egy nagy alkalom, hanem csak egyszerűen úgy, hogy egy alkalom. Egy lehetőség. Ilyen szempontból mindegy, hogy az óvodába megyek vagy a stadionba, mert az oviban mondjuk a dajka néni megtér, mert megérintette az Úr. Az Ez az a napokon is az a fontos számomra, hogy megtörténik az, amiért én oda lettem állítva.