E szöglet belégzéskor tompább, kilégzéskor hegyesebbé válik. 4/5. ábra helye A mellkas ürege főleg alul, de részben felül sem azonos a később leírandó mellüreggel. A mellüreget a hasüregtől elválasztó rekeszizom ugyanis felfelé magasan bedomborodik a mellkasba (4/5. ábra), így a mellkas jelentékeny részét alulról a hasüreg felső része foglalja el. Fordítva: felfelé a mellüreg túlterjed az apertura thoracis superiorral meghatározott síkon. 8 Ez durva egyszerűsítés abból a célból, hogy könnyen meg tudjuk szerkeszteni a mellkas és a mellüreg alakját. 4. 6 A FELSŐ VÉGTAG CSONTJAI ÉS IZÜLETEI A felső végtagon megkülönböztetünk vállövet és szabad végtagot. Ez utóbbi három részből áll: kar (brachium), alkar (antebrachium) és kéz (manus). A vállöv vázát két csont, a kulcscsont és a lapocka képezi, melyek a törzs vázával csak a szegy-kulcscsonti ízületben függenek össze, nem számítva természetesen a lapockát és a kulcscsontot a törzs csontjaihoz rögzítő számos izmot. A szabad végtag a vállövhöz a vállízületben rögzül.
a ligamentum talofibulare anterius a külső bokáról előre és kissé felfelé irányulva megy a talus nyakához, - a ligamentum calcaneofibulare a fibula alsó végéről lefelé és hátrafelé húzódik a calcaneus oldalához, végül - a ligamentum talofibulare posterius a fibula bokanyúlványáról hátul vízszintesen halad medial felé a talus hátsó nyúlványa lateralis oldalához. Ez utóbbi szalag az ízületi tok egy mély redőjében szinte az ízület üregét hidalja át. Láthatóvá tételéhez vagy az ízületi tokot kell hátul eltávolítani, vagy a tok redőjét óvatosan hátulról szétválasztani. Mechanizmusa. Egytengelyű csuklóízület, amelynek haránttengelye körül (4/11. ábra) a lábszárhoz egyenes álláskor derékszögben álló lábat dorsal felé 15o-nyira, plantar felé 40 o-nyira hajlíthatjuk. Az előbbi mozgást orvosi konvenció szerint dorsalflexiónak, az utóbbit plantarflexiónak nevezzük. Zavart okozhat, hogy a dorsalflexiót létrehozó izmok a lábszár extensorai és a plantarflexiót létrehozók a lábszár flexorai. Fokozza az elnevezések zavarát, hogy élettani szempontból extensiónak csak olyan mozgást volna szabad nevezni, amely a végtagot hosszabbítja, flexiónak pedig olyat, amely rövidíti.
plantare longum és az alsó ugróízületnél említett lig. calcaneonaviculare plantare a talp két mechanikailag is legfontosabb szalaga. Az ízület dorsalis szalaga a ligamentum bifurcatum, amely azonban közös szalaga egy, a következő szakaszban tárgyalandó közös ízületi vonalnak. Articulatio tarsi transversa (Chopart). Nem önálló ízület, hanem orvosgyakorlati szempontból régente fontos, ma alárendeltebb, gyengén S alakú ízületi vonal. Az ízületi rést proximalisan a talus és a calcaneus, distalisan az os naviculare és cuboideum határolja. Az ízület medialisan distal felé, lateralisan proximal felé domborodik. Dorsal felől fő összetartó eleme a ligamentum bifurcatum ("a Chopart-ízület kulcsa"), amely a calcaneus dorsalis oldalán a sinus tarsi nyílása előtt ered, és V alakban kettéválva, egyik része az os navicularén, a másik az os cuboideumon tapad. Régebben a láb sebészetének fontos törekvése volt járásra alkalmas lábcsonk nyerése minden olyan esetben, amelyben a láb egy részét sérülés vagy betegség folytán eltávolították.
Térdkalács (patella) A térdkalács (patella) a térdízület tokjába elöl, de egyben a comb feszítő izmainak inába is beágyazott szelídgesztenyéhez hasonló alakú, de annál laposabb csont. Felfelé tekintő lapos basisa, lefelé tekintő csúcsa van. Hátrafelé tekintő, gyenge függőleges léccel elválasztott ízfelszíne a combcsont facies patellarisával ízesül. Lábszárcsontok (ossa cruris) A lábszárban az alkarhoz hasonlóan két hosszú csöves csont van, a medialis elhelyezkedésű tibia (sípcsont) és a lateralis fibula (szárkapocs). Mint magyar neve is mutatja, ez utóbbi mint hordozószerkezet alárendelt jelentőségő, csupán alátámasztja a tibia lateralis condylusát. Jelentősebb a szerepe a distalis végen, ahol a tibiánál lejjebb érve, a külső bokát képezi, és az előbbivel együtt a bokavillába fogja a lábtő ugrócsontját. Ezenkívül a szárkapocs jelentősége az is, hogy az erős lábszárizmok eredéséül szolgál. Sípcsont (tibia). Hosszú csöves csont, amelyen háromszögletű hasábhoz hasonló testet, tömegesebb proximalis és karcsúbb distalis végdarabot különböztetünk meg.
A 2-4. alatt felsorolt szalagok a medence falát és főleg annak alsó nyílását (ún. kimenetét) körülvevő hiányos csontfalat egészítik ki. A medence egészben Medence (pelvis). Gyűrű alakú csontszerkezet (medenceöv), amelyet a keresztcsont és a két medencecsont alkot. A szorosabb értelemben vett csontgyűrű által közrefogott teret, a tulajdonképpeni medencét elkülönítjük a csípőlapátok és az ágyéki gerinc által hátulról, oldalról és alulról határolt, előre- és felfelé nyílt tértől, amely a hasüreg alsó részének felel meg. Egyes leírásokban az előbbit kismedencének (pelvis minor), az utóbbit nagymedencének (pelvis major) nevezik. Az egyértelműség érdekében a következőkben jelző nélkül, medenencét fogunk említeni. A medence felső határa a vízszintestől kb. 60-65o-kal eltérő síkban futó vonallal (linea terminalis) határolt sík, ez egyben a medence bemenete (apertura pelvis superior) is. A linea terminalis hátul a középvonalban a keresztcsont promontoriumán kezdődik, majd partes lateralisain folytatódik, és a medencecsont linea arcuatájába, végül pedig a szeméremcsont pecten ossis pubisába megy át.
Utána a háti gerinc következik, amelynek frontalis állású ízfelszínei a csigolyatest közepe körül vonható körív mentén fekszenek. Az ágyékcsigolyák egymáshoz viszonyított torsiója az ízfelszínek sagittalis állása miatt lehetetlen, viszont az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont között ismét - frontalis állású ízfelszíneik folytán - kisfokú torsio lehetséges. 5 A MELLKAS CSONTJAI ÉS IZÜLETEI A mellkas (thorax) csontos vázát a hátcsigolyákon kívül 12 pár borda (costae) és a szegycsont (sternum) alkotja. Bordák (costae). A bordák rugalmas hordóabroncshoz hasonlóan lapjukra hajlított hosszú lapos csontok, amelyek hátul a hátcsigolyákhoz, elöl pedig vagy közvetlenül, vagy közvetve a szegycsonthoz ízesülnek. Csak hátsó, mintegy háromnegyed részük csontos, elülső részük porcos (cartilago costalis). Csupán a felső hét bordapár porca éri el közvetlenül a szegycsontot, ezek a valódi bordák (costae verae). A fennmaradó öt párt álbordának (costae spuriae) nevezzük; ezek közül a 8. -10. pár porcai a felettük levő bordák porcaihoz rögzülnek egy vagy két helyen.