Nagyot nevet kis macska, Nem kell már tanulnia, Vége van az iskolának, Pöttye sincsen kis macskának. Hermann Marika – Egy kisegér legendája Szerző: AnyaMesé csapata | 2013. 12. 02. | Meseidő Hermann MarikávalA csűrhöz közeli kamra falán van egy kis lyuk, azt mondják egér lyuk. Ha beljebb haladnál, bizony meglepődnél azon, micsoda világ tárul eléd. Ott van ugyanis Egér falva. A lyuk mögött egy nagy kapu található, itt bemehetsz az Ementáli utcába, annak a végében van az Óvári tér, ahonnan a Karaván utca nyílik. A Karaván utca 13 szám alatt lakik a Fürge család. Tagjai Fürge Samu egér papa, Felesége Bori mama, és két gyermekük, Lali, és Ödönke. Samu papa és Bori mama nagyon büszkék a gyermekeikre. A nagyobbik iskolába jár, Ödönke még óvodás. Samu bácsi a helyi sajt gyárban Bori néni a tejboltban dolgozik. Elfoglalt egerek, de azért figyelnek a gyerekeikre. (tovább…)
Kérem a következőt! A közönség az 1974-es debütálást követően szinte egyből Dr. Bubóra keresztelte a mesét. A név a főszereplő pszichológus baglyot jelöli, aki egy odúban praktizál. A vérbeli agglegény, Bubó rajong a jó szivarokért, és azt vallja, hogy minden betegség lelki okokra vezethető vissza. Így pszichológiai módszerekhez folyamodik, diagnózisaival viszont általában eléggé mellé lő. Bubó asszisztense, a hatalmas szívű Ursula, halálosan szerelmes a doktor úrba, és gyakran kell megvédenie vajszívét a felbőszült páciensektől. A szereplők közt van még Sólyom Csőrmester, az erdei törvények őre, aki egy kicsit túlbuzgó, amikor társai letartóztatásáról van szó. Beosztottja, a hírnök Teknőc Ernő pedig főállásban kergeti az őrületbe főnökét csigalassú munkavégzésével. A Kérem a következőt! nagyszerűen ironizál a pszichológiai és társadalmi problémákkal kapcsolatosan, persze mindezt könnyen emészthető és szórakoztató módon. Apropó, lelki problémák! Az erdőlakók nevetséges nehézségekkel küzdenek: az elefánt kisebbségi komplexusra, a bolha megalomániára, a liba hipochondriára, a malac pedig alkoholizmusra panaszkodik.
Más történetek pedig a norvég erdei macskát tündér keresztanyaként írják le. A régi norvég mítoszok olyan hatalmasnak írták le méretét, hogy még a hatalmas istenek sem tudták felemelni. Az egyik ilyen történet szerint Thor, a mennydörgés istene sem volt képes rá. A fajtát Freyja, a szerelem, a szépség és a termékenység istennője is imádta. Az istennőt gyakran ábrázolják szekéren lovagolva, amelyet több macska húz, vagy úgy, hogy körülötte cicák hevernek. A farmerek azt hitték, hogy ha Freyja áthalad a földjeiken, vagy ha tejet tesznek ki a macskáinak, akkor bőséges lesz a termésük. Mivel Freya a szerelem istennője is volt, az emberek úgy gondolták, hogy azoknak a lányoknak, akik szeretik a macskákat, nagyobb esélyük van egy boldog, sikeres házasságra. Fajtastandard A norvég erdei macska egy nagy méretű, félhosszú szőrű fajta. Testtömege 5-8 kg. Testfelépítése erőteljes, teste hosszú. Feje háromszög alakú, álla erős, orra hosszúkás, stop nélküli. Fülei nagyok, a fültőnél szélesek, hegyesen végződnek.
A macska, miután előző nap megsétáltatta a kutyát, elhatározta: ma a gazdájára rak pórázt, és őt is kiviszi az utcára. A cica néhány hete még félénk jószág volt, de miután sikerült neki becsapni és megszelídíteni a kutyát, igencsak felbátorodott, sőt elszemtelenedett. Azt gondolta, nincs számára lehetetlen dolog, bármit megtehet, leigázhatja akár az egész világot. A macska szép nyári reggelre ébredt. Előző este kizavarta a kutyát a kertbe, s betelepedett finom, meleg kuckójába. Unta már a macskaalmot, ezért döntött úgy, hogy a házőrzőt elüldözi a helyéről. Jogosan kérdezhetitek, miért hagyta magát a derék eb, hiszen nagyobb, okosabb és bátrabb is, mint egy cica. Ám ez a mi macskánk más volt, mint a társai, egyre többre és többre vágyott. Ráadásul szegény kutya nagyon félt tőle, hiszen előző nap pórázt rakott a nyakára, és folyamatosan ugráltatta. Szegény házőrző teljesen megzavarodott, nem tudta eldönteni, ki lehet valójában a macska, még az is eszébe jutott, hogy varázsló, aki bármire képes.
Azt mondja a macska: - Jó lesz, akkor bévánszorgok valahogy, mikor nyitva lesz az ablak, s kilopom a fazék zsírt. Úgy is csinált a macska. Megleste, mikor nyitva volt a kamra ablaka, aztán bément, belédugta a fejit a zsírosfazékba, s zsírostul együtt kihozta, mer belé volt fagyva a zsír a fazékba. Na, kihozta, s bévitte oda az ők lyukjukba, az egérlyukba. Azt mondja a macska egyszer az egérnek: - Te, itt nem lesz jó ez a fazék. Mégis, itt más egér vagy valami ráakad, itt nem lesz jó. Tudod, mit gondoltam? Hová helyezzük el a sok zsírt? Ez sokáig tart! Vigyük el a templomba a katedra alá, odahelyezzük. Ott egér se jár, semmi se. - Na jó - azt mondja az egér. Megfogta a macska beledugta a fejit, s elvitték a templomba, elhelyezték a szószék alá. Azzal hazamentek. Aztán egy darabig eszibe se jutott az egérnek a zsír, de már egyszer szüksége lett volna reája. Hát aztán már még akkor se kérte, még elérkezik - gondolta. Azt mondja egyszer a macska az egérnek: - Na, te, el kell menjek itthonrul, mert keresztelőre hívtak.
Frakk, a macskák réme Bár az enyhe kifejezés, hogy Frakk nem kedveli a két idegesítő cicát, akikkel együtt kényszerül élni, a cím mégis félrevezető, hiszen a magyar vizsla egyáltalán nem egy rémisztő macskagyilkos. A beszélő négylábúak triója egy nyugdíjas házaspárhoz - név szerint Károly bácsihoz és Vilma nénihez tartozik. Míg Károly bácsi szíve egyértelműen Frakk felé húz, Vilma néni a kiállhatatlan macskákért rajong. A lusta cicák párosa; Lukrécia és Szerénke tulajdonképpen folyamatos hadban állnak a vizslával. Ez az ősi rivalizálás a szélsőségek-, a különböző attitűdök-, illetve a nemek közti konfliktust is szimbolizálja, miközben minden korosztályt megnevettet. Frakkot Bálint Ágnes alkotta, három évadot élt meg, miután 1972-ben debütált. A kockásfülű nyúl A Kockásfülű nyúl egy olyan nyusziról szól, aki propellerként használja a füleit és úgy száll el velük, akár egy hippi Woodstockban. Persze mindezt nem céltalanul teszi, hanem azért, hogy kisegítse mindazokat, akik rászorulnak. Az angyali, zöld színű nyuszi fő motivációja egyszerűen az, hogy nagylelkű és kedves, hiszen sem jutalmat, sem dicsőséget nem vár tetteiért cserébe.
A mese a Grimm testvérek 8. 9/10 - 916 szavazat Macska-egér barátság Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek. - Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk - mondta a macska. - Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába! A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska: - Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít. Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez: - Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom.
RészletekKönyv címeMagyar mese- és mondavilág 2. kötetHol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy leány. Ennek a leánynak nem volt sem apja, sem anyja, egyedül lakott egy házban a macskával. Egyszer kalácsot süt a leány, s amint falatoznék, hozzá dörgölődzik a macska, s kéri: - Adj nekem is egy kis kalácsot! Rákiáltott a leány: - Sicc, takarodj, nem neked való a kalács! A macska elszaladt, de egy kicsi idő múlva visszatért, a leányhoz dörgölődzött, s kérte szépen: De a leány megint rákiáltott: - Sicc, takarodj a szemem elől, nem neked való a kalács! Na, jól van, elszalad a szegény macska, lefekszik a kemencepadka alá, s ott dorombol nagy szomorúan. Aközben beesteledik, s hát az ajtón zörget valaki erősen. Bekiált az a valaki: - Nyisd ki, leány, az ajtót, mert ha nem nyitod, betöröm, s úgyis elviszlek! Ugyan bizony mit gondoltok, ki lehetett ez a valaki? Az ördög volt ez, aki a leányt szerette volna feleségül venni. Mert úgy tudjátok meg, olyan szép volt a leány, de olyan szép, hogy nem akadt párja hét puszta határban.