Kártevői: csipkézőbogarak, hamvas vincellérbogár, fekete vincellérbogár, bagolypille hernyó, pattanóbogarak lárvái stb. Ápolása: sarjadzás előtti fogasolás, felfagyás esetén hengerezés. A telepítés előtti és az álló lucernák vegyszeres gyomirtása, arankairtás. Gomba- és rovarölő-szeres kezeléseket csak járványszerű fellépés illetve gradáció esetén célszerű alkalmazni. Betakarítás: Új lucernások első kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást. A virágzás kezdetén lévő lucerna adja a legtöbb emészthető tápanyagot. Évente egy kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást, az utolsó kaszálást október elejéig fejezzük be. Az álló lucerna első növedékének kaszálásával nem célszerű a virágzás elejét megvárni, mert romlik a takarmány minősége és csökken a sarjú mennyisége. Az egyes kaszálások között 5-6 hét telik el. VÖRÖSHERE (Trifolium pratense, Rot-Klee) Termesztési irány: Zöldtakarmány, szilázs, szenázs, széna, liszt készíthető belőle. Biológiai jellemzők: Talajjal szemben igénytelenebb, mint a lucerna, a barna erdő- és sekély termőrétegű talajok növénye, de a termőrétegnek jó vízgazdálkodásúnak kell lennie.
A lucerna legmegfelelőbb vetésideje tavasszal, vagy nyár végén van. A tavaszi legkedvezőbb vetési ideje áprilisban van. Nyár végi vetésideje elég hosszú, általában augusztus elejétől augusztus végéig tart; az optimális vetésidő augusztus közepe. A nyár végén telepített lucerna a következő évben már teljes termést ad, tehát többször (háromszor, négyszer) kaszálható. A lucernának nemcsak nagy fehérje tartalma van, de a fehérjéjének nagyon jó a minősége. A fehérjén kívül mészben és ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag, különösen a karotin tartalma nagy. A lucerna felhasználható a biológiai talajművelésben mivel előnyösen hat a talajok termékenységére. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A mélyebb talajrétegekből foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a talajt gazdagítja. A lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentős talajvédő hatású, és mivel a műtrágyázás savanyítja a talajt, a lucerna nátrium gyűjtése révén védi a földet a savasodástól.
Növényvédelem A mohar gomba okozta betegségeinek előfordulása sporadikus, de rendszeres termesztése esetén előfordulhat némely kórokozó jelentősebb felszaporodása, amely akár számottevő károkat is okozhat. Ilyen a Sclerospora graminicola, amelynek következtében a fertőzött tövek gyengén fejlődnek, alacsonyak, rosszul bokrosodnak, sőt jelentős mértékű sárgulás is jelentkezhet. A mohar porüszögje (Ustilago crameri) – amely a mohar leggyakoribb betegsége – csírafertőző üszöggomba. A szemek helyén képződő spóratömegek elporladva az egészséges magvak felületére kerülnek, majd a csírázás idején fertőzik meg a növényt. E kórokozó fellépése esetén különösen hangsúlyossá válik az ellenőrzött minőségű, egészséges vetőmag használata, valamint az okszerű vetésváltás. A levelek csúcsi részén hosszú, barna csíkok formájában jelentkezhet a mohar levélcsíkossága (Bipolaris setariae). A tünetek súlyosbodásával a hosszúkás csíkok összeolvadhatnak és nagy kiterjedésű, sárga udvarral ellátott foltokat alkothatnak.
A mohar bugája tömött, pergésre nem hajlamos. Fontos, hogy a betakarított szemtermést azonnal tisztítani és rendszerint szárítani szükséges. Meleg levegős szárítás esetén a levegő hőmérséklete ne haladja meg a 40 °C-ot. A szálastakarmánynak termesztett mohart a bugahányás kezdetén célszerű betakarítani, ugyanis ezt követően a növény viszonylag hamar elvénülhet. A betakarított szálastakarmány a lovak és juhok igen kedvelt takarmánya. Tekintettel arra, hogy szénaként igen korán betakarítható, jelentős lehet a szerepe a kipusztult vetések pótlásában is. Irodalom: Chrappán Gy. – Fazekas M. – Lazányi J. – Siklósiné Rajki E. (Szerk. : Fazekas M. ), 1997: Amit a cirok- és madáreleség-félékről tudni kell. AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft., Budapest. Fazekas M. – Kuroli G. – Németh L. – Reisinger P. – Árendás T. - Csathó P. – Németh T. : Radics L. ), 2010: Fenntartható szemléletű szántóföldi növénytermesztéstan 1. Agroinform Kiadó. Budapest. Fotó: DE ATK Karcagi Kutatóintézet Jóvér János, Czimbalmos Ágnes, Fitosné Dr. Hornok Mária DE Agrártudományi Központ, Karcagi Kutatóintézet
"A mi időjárásunk azonban a tarlóvetemények termesztésének nem kedvez. A tarlóvetés sikerülte kétséges (sokszor ki sem kel) nem is ajánljuk" (Gyárfás József 1929) Ahogy a korábbi években is, most azt javasoljuk, hogy zöldítést csapadéktól függően, augusztus végétől szeptember végéig vessük el. Utóveteményként pedig mindenképp tavaszi növény kövesse. Nagyon fontos, hogy minden esetben fémzárolt vetőmagot vessünk. Mert így garanciát kapunk arra, hogy az elvetett tételünk csíraképessége megfelelő, és ami még ennél is fontosabb nem viszünk ki a területünkre idegen gyomokat. Hazánkban legnagyobb területen vetett mustár olajretek keverék esetén, ha nem tisztítjuk le a tételt az alábbi gyomok megjelenésére számíthatunk biztosan: kakaslábfű, vadköles, muhar, selyemmályva csattanó maszlag stb. (1. kép, 2. kép). Ezen gyomok többségét egyszerű rosta ki sem szedi. Meg kell még említeni, hogy nem mindegy, hogy vetjük vagy szórjuk a keveréket, továbbá magágyba vagy tarlóba juttattjuk ki. Mindegyik út lehetséges csak a megfelelő magmennyiséggel számoljunk.