nevű vállalatnál, ami tudomásom szerint az I. G. Farben magyarországi képviselete volt. Apámnak volt egy gyönyörű gombos, réz-virágokkal-kivert tiroli harmonikája, a pávafarokként szétlegyeződő, üres szemgödörre szemhéjként tapadó, boldog termesz-anyaként szerelmesen földagadó fújtató bőr-tollvégei virágírásos rézzel-beszegettek, a ránc-gyűrődések szélei, a nagyon-ízelt hernyószerű bőrszelvények, finom, pórusos sárga bőrrel voltak beszegve és kivarrva, mint a tökösverebek szája, még nagyapám hozta ferencjózsefi katonáskodása idejéből.
Szabó Lőrincnek. A verseinek, verseskönyveinek, verseivel egy-petéjű ikrekként kihordott műfordításainak.
Az egyetlen megoldás, hogy meg ne bolondulj, a boldogság keresése. Azonban most nincs pénzed, hogy egyre többet, és többet akarj. Ki vagy te most? Akiket egykor barátaidnak hittél, most nincsenek melletted. Elveszítetted az összes barátod, és a családod, mert önző voltál. Mert a végtelen keresés, és pénzhajszolás közben letértél az igazi útról, szem elől veszítetted a célt. Nem azt mondom, hogy a pénz nem hozhat sikert. Csak úgy gondolom legyen egy sokkal nagyobb célod az életben, mint a pénzügyi siker. A lelked azért kiált, hogy találj rá a te saját, változást hozó utadra. Még ma megváltozhatsz, ha megpróbálod megfogalmazni, mi a legfontosabb feladatod az életben. Sérült kapcsolataid helyébe, új, és teljes kapcsolatokat építhetsz, ha meg tudsz bocsátani magadnak, és másoknak is. életben a legfontosabb dolog az egyensúly. Meg tudod gyógyítani a megromlott házasságod, ha hiszel abban, hogy a szeretet mindenre képes. Bármikor lehetsz a legjobb szülő, akár 86 éves korodban is, de ne várj addig.
Nagy bánatunk, hogy nem írhatta meg világ-époszát "Dante vagy Goethe technikájával", tehát Dante, vagy Goethe nyelvi mámorosságával, finomságával, pontosságával, természettudományos részletességével, filozófiai, fogalmi gazdagságával!
Vágyott a mindíg-többre és bíztatott a mindíg-többre, lemondva önmagáról, szétsugározta önmagát, mint amikor a laza kozmikus ködanyag csillagcsomóvá zsugorodva össze szétlöki fényét, mert ez az ő megvalósulása: elmúlás az átváltozásban. A megértésre-törekvők közé tartozott, az olvasók és merengők közé, akiknek szava mint háborús éjszakán a gyertyaláng, leolvasztja önmagába-fagyott arcunkról a dér-borostát. Jó volt együtt ülni vele és okos, szelíd szeméből kiolvasni a szép bíztatást: legyen szavad még pontosabb, még izzóbb és izgatottabb, bízz magadban! Ember volt, aki lényével arra tanított, hogy sose hajtsuk meg a szabadság lobogóit az elmúlás előtt. De nehéz szavakkal hímezzük az élet fény-szövetű zászlajára a szabadság felejthetetlen szavait. Nem a testnek: a homloknak és a szívnek, ami nincs már, s aminek maradéka, mint egy marék hókristály új-megvalósulásban emlékszik régi életére, de ennek az embernek mondom, aki rejtelmesen és örökké itt kering emberi világegyetemünkben, mint kozmikus mikrótestek a világ-végtelenségben, átütve az anyagot, megbontva a régit, és új-részecskét teremtve az összeütközés-robbanással, aki itt kering robbanva és sugározva szívünk és emlékezetünk anyagában, ennek a titokzatosságnak mondom: nincs szebb, mint az élet és halál.