Kántor-sztárok kora A legmodernebb kor, az elmúlt mondjuk száz esztendő, főként a hangrögzítésnek köszönhetően jelentősen megváltoztatta a zsidó zenei élet képét, elérhetővé és populárissá téve a régi dallamokat és hozzájárulva a zsidó zene ismételt reneszánszához. Talán az egyik első formája a hangrögzítésre került zsidó zenének a kántorének, mely a különböző régi, sokszor egészen ősi, liturgikus dallamokat ismertette meg a világgal és tette méltán elismertté. Az egyik legnagyobb kántor-sztár Yossele Rosenblatt, aki ugyan Ukrajnában született a 19. század utolsó negyedében – és egyébként néhány évet eltöltött Bécsben, Munkácson, sőt Budapesten is –, világhíressé az Egyesült Államokban vált, ahol nemcsak az addig kántoroktól kevésbé látott módon koncertezett, de számos hanglemez őrzi különleges hangját és páratlan zenei életművét is. A második világháború után David Werdyger, a lengyelországi Krakkóban nevelkedett, a plaszowi és mauthauseni poklot megjárt, majd az Egyesült Államokban új hazát talált hászid kántor (aki makói származású, holokauszt-túlélő feleségétől megtanult magyarul is) nemcsak az általa követett Gerer hászid udvar dallamait, de más hászid irányzatok, többek közt a melódiáiról híres szkuleni, bobovi, bojáner és más hászid udvarok ősi énekeit is lemezre rögzítette.
Zsidó származású magyarok az átlagosnál műveltebbek voltak, jobban ismerték a magyar irodalmat, történelmet, művészetet, mint a lakosság többsége, ráadásul a magyarságot tudatosan választották, vállalták. A 19. században megkezdődött a zsidóság tömeges asszimilációja, beolvadása a magyar nemzetbe. Ennek jegyében világviszonylatban is egyedülálló jelenségként megszületett a neológ zsidó vallás. A 20. században azonban mégis Magyarország volt az első a nyugat- és közép-európai országok közül, ahol zsidóellenes törvényt léptettek életbe. A második világháború elején mintegy 800 000 tagjával Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége élt Magyarországon. A zsidó értelmiségek több területen is fontos szerepet töltöttek be, de különösen meghatározó volt jelenlétük a 20. század irodalmában. A két világháború közti időszakot az az általános nézet uralta, hogy a zsidóság a gazdasági hatalom mellé politikai hatalomra is törekszik. Az országot vezető politikai elitnek tehát jelentős része zsidó származású volt, ez pedig ürügyet teremtett az olyan antiszemita mozgalmak számára.
Szintén a sztárvilág krémjébe tartozik Berry Weber a magyar-gyökerű hászid popénekes, Benny Friedman és Boruch Shalom Blesovsky, a két, talán legtehetségesebb fiatal chábád hászid zeneszerző és előadó, de szintén a chábád hászid udvar keltette életre az 8th day zenekart, mellyel a Marcus testvérek aratnak elképesztő sikereket (Eli, a család tagja külön is méltán népszerű). Lipa Schmeltzer Akármelyik zenei irányzat irányzatot is kedveli valaki, bizonyára megtalálja annak zsidó zenei képviselőjét. Gitár és akusztikus zenében Ishay Ribo, Shuli Rand, Eitan Katz kiemelkedőek, popzenében Gad Elbaz, Eli Shweibel (akinek édesapja Rivie Shwabel a már említett Devikus és Journeys zenekarok különlegesen egyedi hangú énekese) Meilech Kohn vagy Michoel Schnitzler, akik a jiddis nyelvű hászid popzenét népszerűsítik leginkább. Benny Friedman Egy közös többszörös a számos előadó és zenei irányzat között talán abban tetten érhető, hogy mindegyik azt a célt szolgálja, hogy megérintve lelkünk legmélyebb érzéseit, közelebb kerüljünk Istenhez.
Az oktatásban egyre kevesebb helyet foglal el a holokausztoktatás. Vajon mit tud a tanuló, a diák egy-egy magyar költő, író utolsó napjairól? Ismeri-e Szenes Hannát? Olvasott-e Fenyő László verseket? Tud arról, hogy Rejtő Jenő életének utolsó napjain is egyik regényén dolgozott, de már nem tudta leírni? Vagy, hogy Hapci és Kuka kitalálója utolsó napjaiban is az elhurcolásra váró gyerekeknek játszott? Ez a gyűjtemény betekintést nyújt az irodalomnak egy olyan részébe, amely nem csupán irodalmat tanuló diákoknak, hanem minden olyan ember számára érdekes és tanulságos lehet, aki érzékeny saját nemzeti múltja iránt. 2 Bevezetés Magyarországon - talán még hangsúlyosabban, mint Közép-Kelet-Európa más országaiban - a zsidóság és az irodalom kapcsolata a 18. század 80-as 90-es éveitől a kulturális élet eleven problémája volt. Egyetlen európai nagyvárost sem ismerünk, melyben a zsidóság számaránya a századforduló éveiben oly magas lett volna, mint Budapesten. Ebben a számarányban bőven volt értelmiség, akiket már korán az asszimiláció útjára kívántak terelni.