IMDb 5. 9 Annabelle Wahl újságíró és egy magazin megbízásából Mistletoe városába kell utaznia, hogy blogot írjon az elragadó - sokak szerint inkább bolond - emberről, aki úgy tesz, mintha ő lenne a valódi Télapó. Mivel Annabelle már rég óta nem ünnepli a karácsonyt, így nincs kedve az egészhez, azt azonban nem sejti, hogy Mr. Kringle hamarosan a karácsonyról alkotott véleményével együtt az életét is megváltoztatja. Képek Részletek Hozzászólások 0 db Még nem szólt hozzá senki ehhez a filmhez. Legyél te az első! Ez a webhely a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ. Bővebb információ
A hiba csupán abban rejlett, hogy mindenre elkészülvén és felkészülvén, a semmire semmiképpen sem készült fel. Már pedig ez történt. Az óra egyet ütött és nem történt semmi. Ez mindennél meglepőbb és ijesztőbb volt. Scrooge úgy reszketett a félelemtől, mint a kocsonya. Eltelt öt kínos perc, tíz perc, negyedóra, - még mindig semmi. Ott feküdt az ágyban, különös vöröses fény áradt szét a szobában. Ez a vöröses nyugtalanító fény azóta volt észlelhető, amióta az óra elütötte az egyet. Csak fény - minden kísértet nélkül; riasztóbb volt, mint egy tucat kísértet, mert sehogysem érte fel ésszel, hogy mit jelenthet és mi lesz ebből. Szinte úgy érezte magát, mintha máglyára rakták volna és a fény saját testének izzó parázsából áradna, anélkül, hogy az égést magát érezné! Végül, minthogy már nem tehetett mást: gondolkodni kezdett. Persze, most mindenki azt mondja, hogy ezt már előbb is megtehette volna. Igen ám, de rendszerint éppen az, aki bajban van, látja legkevésbé világosan saját helyzetét. A kívülálló mindig bölcsebb.
Kicsi Tibi csilingelő magas hangja kellemesen csengett ki a kórusból. A kis meghitt csoportot a legjobb akarattal sem lehetett tetszetősnek mondani. Nem voltak valami csinos emberek. Öltözetük szegényes volt, fakó, cipőjük vásott, ruháik kopottak, foltozottak, arcuk a gondtól és szegénységtől szürke. De boldogok voltak mégis és megelégedettek; legalább ma, ebben az órában; a karácsony szelleme meghintette őket megbékítő, megszépítő szenteltvizével. Már az ajtóban álltak, de Scrooge még mindig nem tudta szemét levenni róluk. Különösen kicsi Tibit nézte hosszan, símogató szemmel, mielőtt az ajtót behúzták maguk mögött. Közben lassan egészen besötétedett és sűrű pihékben hullt a hó. A konyhaajtókon és ablakokon keresztül a tűzhelyek meleg fénye csodálatos vörös és sárga színfoltokat vetett a friss hóra. Fények és illatok árulták el szerte a városban, hogy ünnepi vacsora készül. Az ablakfüggönyök készen álltak, hogy lehúzzák őket és a sötétet és hideget kirekesszék a fényes és meleg otthonokból.
- Vajjon hol késik apátok? - mondta Cratchitné tűnődve és Tibi sincs még itt. Tavaly ilyenkor Márta is már jó félórája itthon volt. - Megjött Márta! - kiáltotta a két kisebbik gyermek. - Márta! Márta - ilyen libánk van! közölték büszkén az érkezővel. - Drága szívem, az Isten áldjon meg, csakhogy itt vagy már, úgy vártalak - mondta Cratchitné, jobbról-balról csókolgatva nagyleányát, miközben kalapját, köpenyét segített neki levetni. - Sok sürgős munkánk volt tegnap, anyám, a mai nap elment a takarítással, rámolással, amit tegnap elmulasztottunk. - Az a fő, hogy már itt vagy, ülj a tűzhöz, hogy átmelegedj kicsit, drágám. - Ne ülj le! Le ne ülj, Márta! - kiáltotta most a két kicsi. Apa már itt jön a sarkon, bújj el hamar. Alighogy Márta elbújt, csakugyan megjött apa, vagy ahogy a gyerekek hívták, Bobi. Kezében jókora fenyőággal, kis jégcsapokkal a bajuszán, mint egy Mikulás. Kicsi Tibi a nyakán lovagolt. Szegény kicsi Tibi egyik lába születésétől béna volt, sínben kellett tartani és mankóval kellett járnia.
A vásárlók a keskeny ajtóban az ünnepi bevásárlás rettentő sürgősségétől űzve és a dolog őrült fontosságától áthatva minduntalan egymásba botlanak, ott felejtik a megvásárolt árut és izgatottan visszafutnak érte. Vagy elfelejtenek fizetni és akkor meg a boltos lesz izgatott. A személyzet örömtől sugárzó arccal áll a csata hevében a pult mögött. Oly fényes az arcuk, mintha a cég különlegességeként árusított és a világ legkitünőbb cipőpasztájának híresztelt krémmel subickolták volna ki. Mikor az esteli harangszó megkondul, a város apraja-nagyja ünneplő ruhát és ünneplő arcot öltve tolong a templomok és kápolnák felé vezető utcákon. A mellékutcák és a városvég egyszerű népe szakajtókban hóna alatt viszi az ünnepi fonott mazsolás kalácsot a pékhez. A szellem különös érdeklődést mutat irányukban. Scrooge-al együtt ott állnak meg a legforgalmasabb pékműhely ajtaja előtt. A szellem felnyitja a szakajtók fedelét és a kezében tartott bőségszaruból szentelt vizet hint a kalácsra. A szentelt víz hatására, ha akad a tömegben egy-két civakodó, savanyúképű vagy bánatos arc, az is menten felderül és osztozik az általános jókedvben.