Számomra, a számos közül, például történelmi ihletésű szoborállítások megakadályozása kapcsán érnek el jelentős sikereket. Az idáig mindig bevált varázsige: ellenezzük, mert kisebbségi érzékenységet sért. És akkor mi van, hová rangsorolható a többségi érzékenység? Az nem számít? Ha nem, akkor örüljünk ennek az önfeladó, szép szellemi rabszolgaságnak! De két másfajta megmozdulásra is emlékezem. Az egyik a Világkiállítás megtorpedózása a Szadesz idejéből, a másik nemrég az olimpia megfúrása egy link, feltűnési viszketegségtől kaparódzó-vakaródzó pártocska által. Minden olyan jelentős eseménynél, tervnél következnek ezek az akciók, amikor lehetőségünk volna felmutatnunk magunkat a világnak, mit is érünk valójában. Kitörhetnénk abból a kalodából, amelybe némely körök önző érdekből zárnak be minket. Ugyanebbe az érdekkörbe illeszkedik az őstörténetünk meghamisítása, Szent István intelmeinek "szabadosan" értelmezése, a régi múlt sok helyütt bántóan falsra hangszerelése. A XX. század és a nemzet ország-befolyásoló eseményeinek durva eltorzítása, és ilyképpen adva tovább, butítva nemzedékeket.
Időtöltéseim közül éppúgy nem tudnék lemondani az olvasásról (amely azután a darabválasztásoknál kamatozik), mint azokról az egyedül töltött órákról, amikor módom van szembenézni a munkám eredményével vagy éppen eredménytelenségével (ami a színészetemre, rendezői tevékenységemre való folyamatos rákérdezéshez vezet). Ha például nem maradna időm, energiám arra, hogy tovább dolgozzak egy még nem elég jónak érzett szerepen - többek között ilyennek tartom a nyolc év óta játszott Cipollát is -, feltétlenül arra kényszerítene: gondoljam át, mennyit érdemes, mennyit tudok egyszerre csinálni. Egyelőre úgy gondolom: nem lehetetlen a feladat, amire vállalkoztam. Az interjút készítette:Dömötör Adrienne
Drezda borzalmai, Hirosima és Nagaszaki tragédiája után évtizedekkel, a számítógépek és az internet korában inkább úgy érezzük, hogy az ember nem a gépek ura, hanem áldozata, vagy jobbik esetben a rabszolgája, ez különösen időszerűnek tűnik. Bár a szerző a gondolatait 1931-ben vetette papírra, ez a jelenlegi kiadvány segít ezeket a gondolatokat jelentősen újragondolni, behatóbban elemezni és átértékelni. Ha az ember tudatosan alkalmazza a racionális termelési rendet, a megfelelő szintű technikát és technológiát, akkor a gép nem a civilizáció megölője, hanem az ember segítője lesz a természet meghódításában. Ezért nem a pesszimizmus, hanem az optimizmus az indokolt, vagyis el kell jutnunk arra a tudati állapotra, hogy a nem a pusztulás a sorsunk, hanem a megújulás a feladatunk! Ajánlott még: A Nyugat alkonya I-II. Oswald Spengler élete és filozófiája. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI.