Meg-bánnya még a sánta míves: Mért hagya fűtve kohót, ha el-ment! Hattyú dallom, azt tészi, utolsó énekem. Írám eggy kevéssel frigyünk elött, még tsak lejendő Sógor-némnak. A fennt említett Vulcanus: akkoron Jegyesem, mostan gyermekinknek Attyok. Ettűl fogva nem éneklettem. Sic transit gloria mundi. 1 (Sáros-Patakon. 23. decembris 1821. ) 1 Így múlik el a világ dicsősége. 257 A teljesség felé [részletek] Az ős tudás Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése. Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos, érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló. Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd; ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő. Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?! – Megbolondultál? – akadtak el a néni könnyei, – gyere, elmegyünk a moziba! – Nem megyek a moziba! – tomboltam, – nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! – rúgtam bele a dívány sarkába és az utcára rohantam. S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni… akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket, – beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő ket, megöl ted ő… (1939) 171 Pogány köszöntő Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal tarkán pogány szemekkel kitavaszodtunk!
Kitágíttatta a lyukat, azután hazatértek, apa és fia az egyik lovon, Michelangelo a másikon, "antik dolgokról beszélgetve". Hozzátehette volna: a szomszéd szőlőkben még tovább forgott a kapa. Így éltek testközelben. Kié legyen a lelet? A közeli San Pietro in Vincoli bíborosa ezer dukátot ígérget a szerencsés telektulajdonosnak, – tudósít pár nappal az esemény után egy szemfüles levélíró, de a pápa közbeszól: a szobrot én akarom. Egyelőre ágyánál őrzi a szőlősgazda, álmában is virraszt fölötte a félszeme. Még húsz évig virult főpapi szinten ez a műgyűjtő humanizmus. Aztán Rómát is elsodorta a zivataros század, áldozatul esett a Habsburg és Valois ház nagyhatalmi vetélkedésének, amely egy emberölőre a védtelen Itáliát választotta hadszíntérül. 1527-ben V. Károly zsoldosai feldúlták és kifosztották a várost, Raffaello iskolája szétszóródott, kit Mantováig szórt a Sacco viharszele, kit tovább, az Alpok mögé francia és angol királyi kastélyokba. De amit Ronsard és Shakespeare, a két udvari költő maga körül látott vagy amiről hallott, már újfajta művészet, a manierizmus.
Ez a kettőnk dolga, az övé meg az enyém. Mától kezdve egy kicsit összébb húzom magam. Megkapja a keresetem felét, attól majd rendbe jön. Most pedig megyek és lefekszem. (A lépcső felé indul. ) LINDA Nem jön rendbe. BIFF (Megfordul a lépcsőn, dühösen. ) Gyűlölöm ezt a várost, és mégis itt maradok. Mit kívánsz még? LINDA Halálos veszélyben van. Happy riadtan odafordul hozzá. BIFF (Rövid szünet után. ) Halálos veszélyben? Miért? LINDA Öngyilkosságra készül. BIFF (Elborzadva. ) Hogyan… LINDA Mindennap attól reszketek. BIFF Mi jut eszedbe? LINDA Emlékszel, megírtam neked, hogy megint összetörte a kocsit. Februárban. BIFF És? 63 LINDA Beszéltem a biztosító ellenőrével. Azt mondta, határozott bizonyítékai vannak, hogy ezek a balesetek az elmúlt évben… nem éppen véletlenek. HAPPY Mire alapítják? Hazugság. LINDA Volt ott egy nő… (Mély lélegzetet vesz, amikor:) BIFF (Élesen, de türtőzteti magát. ) Miféle nő? LINDA (Egyszerre vele. ) És ez a nő… Tessék? BIFF Semmi, folytasd. LINDA Mit mondtál? BIFF Semmit, csak megkérdeztem, miféle nő?
Ekkor felkapott egy keresztvasat, és mintha az ördög bújt volna bele, valami hangzatos és lendületes, de teljesen érthetetlen nyelven üvöltve, emberfeletti erejének vad dühével ízzé-porrá zúzta az alkimista vegykonyha, a dagerrotípiai laboratórium és az ötvösműhely berendezését. Már nekilátott a ház többi helyiségének is, amikor Aureliano a szomszédok segítségéhez folyamodott. Tíz emberre volt szükség, hogy ledöntsék a lábáról, tizennégyre, hogy megkötözzék, húszra, hogy kivonszolják az udvarra, és odakössék a gesztenyefához, miközben tovább rikoltozta zagyvaságait, és zöldes hab buggyant ki a száján. Ursula és Amaranta hazatérésekor is ott volt, keze-lába a gesztenyefához kötve, esőverten, lucskosan, a teljes együgyűség állapotában. Megszólították, de ő csak nézett rájuk, nem ismerte meg őket, és érthetetlen szavakat mondott. Ursula kiszabadította a csuklóját és a bokáját, amely a kötél szorításától egészen kifekélyesedett: csak a derekán hagyta meg a kötelet. Később aztán pálmatetőt építettek a feje fölé, hogy ne érje a nap meg az eső.