A tiszafürediek egyetlen esetben állnak a renoválások mögé: ha a régi házak eladásából szerzett jövedelemből máshol építkezni tudnak. A ház üzenetértéke rendkívül erősnek bizonyult. Nyolcvan százalék fölötti arányban vélekedtek úgy, hogy a ház utal lakója anyagi helyzetére. Szintén abszolút többségben voltak azok, akik szerint a szegényebb falvakban több a régi épület, de csak a minta fele értett egyet azzal az állítással, hogy az öreg épületben szegényebb emberek élnek. A régi településkép megőrzését az általánosság szintjén fontosnak érzik, közel 90%-os a településképbe nem illő új házak elutasítása, miközben az új házakat általában szebbnek tartják a régieknél, és a műszaki állapotot az esztétikai értékek elé helyezik. A minta heterogenitásának legfőbb tendenciája, hogy a mezőgazdaságban, illetve az iparban dolgozó/dolgozott idősebb népességtől a hivatali munkaköröket betöltő fiatalok felé haladva a régi épületek esztétikai megítélése romlik. A különbség legmarkánsabban abban mutatkozik meg, hogy az idősebbek szebbnek tartják a régebbi épületeket.
Az adók mértékét érzékelteti, hogy ugyanebben az iratban szereplő hízott sertés értékét 10 forintban határozták meg. A tételesen felsorolt termékek között zsírt, marhát, disznót és tűzifát találunk. Nádról, szőlőről nem tesznek említést, mint ahogyan a negyven évvel korábban még feljegyzett évi egy-egy ajándék csizmáról és papucsról sem (Forr: JENEI). A művelt területek nem lehettek túl nagyok, mert a tíz használatban lévő jobbágytelek mellett további tizennyolc parlagon hevert. A földesúrral jogviszonyban álló jobbágyok közül heten egész-, nyolcan fél-, hárman negyedtelken gazdálkodtak. Az 1696-os kamarai összeírás további két házas és két házatlan zsellért is megemlít (Forr: JENEI). A kimutatás szerint 15 család lakta Sukorót, ami alapján száz fő körülire tehető a török utáni népességszám. Egy másik, ugyanezekekből az évekből származó okirat arról tudósít, hogy 7 örökös jobbágy és 10 jövevény dolgozott a földeken (Forr: JENEI). A migránsok magas aránya jelzi, hogy a felszabadító háborúk nem kevés áldozatot követeltek a falutól.
A többség egyaránt ellenzi a bontást és a korszerűsítést, szépnek tartja a régi házakat, miközben a legmodernebb megépítését támogatja. Érdekes, hogy a helybeli, kevésbé iskolázott réteg a régi házak konzerválását, a beköltözők az újak építését szorgalmazza. Mindebből látható, hogy az alternatív hagyományőrzést preferáló beköltöző réteg, leginkább fejlődésközpontú csoport is. A másik két helyszínen nem tartották a ház műszaki állapotát olyan fontosnak, mint a műemlékekkel teli Sukorón. A fejlődésközpontúság nem véletlen, hiszen a faluban nagy számban telepedett meg a rendszerváltás nyertesei közé sorolható felsőközéposztály. A bevándorlók főként Budapestről és Székesfehérvárról érkeznek, legalább érettségizettek, de jelentős hányaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Sokatmondó adat, hogy Sukorón a diplomások aránya tizenhat százalékos volt 2001-ben, ami négy százalékponttal haladja meg az országos átlagot (Forr: NÉPSZÁMLÁLÁS 2001). Mindemellett az utóbbi évtizedben rendkívül gyorssá vált a helyi lakosság felemelkedése is, ami a jól fizető ingázó munkahelyeknek köszönhető.